Másnap már bevonult a Fidelitas a parlamentbe egy transzparenssel, rajta egy olyan ártatlan szöveggel - Felelős kormányt Budapesten! -, amely miatt elvittek két embert előző nap, s amiért a rendőrséget a szebb emlékű Fidesz mintájára egyszerű, gyors mozdulatokkal a parlamenti padok alá cikizte a párt új hulláma. Az anyapárt ezt a bájt már súlyosan nélkülözi. Ünnepi szónokai megint mentek a falig, idéztek akasztást, de mégsem, forradalmat, de nem úgy, s aki a legkonszolidáltabb volt közöttük, Orbán Viktor, ő mondta a legvadabbakat.

Visszatérően valamiféle szocialista restaurációról beszélt, amelynek klasszikus tartalma nem lehet, hiszen Orbánnak éppen az a baja a szocialistákkal, hogy privatizálnak, hogy "részvénytársaságként irányítják az országot", hogy emelik az adókat, tehát hogy éppen nem szocialistákként viselkednek. Máskor meg idegenszívűek, szóval mindennek el kell férnie rajtuk, ami az emberekből az egészséges önzés vezette utálatot kiválthatja. De akkor miféle restaurációról van szó?

Más tartalma Orbán taglózásának nem lehet, mint hogy a régi emberek pártja volna ez. Ami indulatként még csak-csak azonosítható, de éppen március 15-én előadva azt az érzést kelti, mintha annak idején a márciusi ifjak az első felelős, független magyar kormány fejéhez vágták volna, hogy egy gróf irányítja, s ott van még egy báró is (Eötvös), meg még egy herceg, Esterházy - a múlt megannyi embere. Még az aradi vértanúk között is ott van: gróf cserneki és tarkeöi Dessewffy Arisztid és gróf altleiningeni Leiningen-Westerburg Károly, illetve gróf Hernádvécsei és hajnácskeői Vécsey Károly. Igaz, némely ember már akkor is különösnek bizonyult. Vécsey számára saját édesapja külön levélben kérte Haynautól, hogy fián utolsónak hajtsák végre a büntetést - nézze csak végig társai halálát. Tanuljon a gyerek!

Ezután Gyurcsány Ferenc a Művészetek Palotájában hagyta a kesztyűt, ahol volt, és megpróbált örülni, autóknak, utaknak, az épületnek, ahol állt, és még kihagyta a lehetőséget is, hogy kitekintsen, balra a Lágymányosi hídra mutatva, jobbra az új városközpontra, a közgazdasági egyetem új épületére, szemben a Műszaki új blokkjára, megannyi rendszerváltás utáni építményre, jól is tette, mert az örömhírre, hogy a fiatalok fele immár egyetemre jár, kénytelenség lett volna magunkban rámorogni, hogy a felnőttek fele pedig nem dolgozik. Most még csak a fele. Igaz, ez már nem tizenötödikére tartozik.

És nem is a szocialista restauráció bűne, hanem egy ciklusokon át ránk száradt szerencsétlenség. Ezen a ponton már egyetértően tudjuk idézni a Fidesz elnökének szónoklatát: "Meg kell újulnunk az elmúlt hét év kudarcai után, de meg kell újulnunk az elmúlt húsz évhez képest is." Ő mondta.