Természetes úton is lehet segíteni a cigány középosztály kiszélesedését. Semmi újat nem mondok azzal, hogy ennek alapja az oktatás, amely a mélyszegénységben élő családok gyermekeit versenyképessé teszi a munkaerőpiacon. Ennek elősegítése jelentős anyagi áldozatot követel az adózó állampolgároktól, és természetesen "üzleti", politikai érdekeket is sért.

Sürgősen át kellene tekinteni, mennyi pénz jelenik meg az ország költségvetésében a különböző fejezetek alatt, amit elvileg a cigányságra fordítunk, de gyakorlatilag másra fordul. Civil szervezetek, kisebbségi önkormányzatok sok-sok milliárdot "eltapsoltak" már az elmúlt években.

Ezért azt javaslom, hogy hozzunk létre egy átláthatóan működő alapot a szanaszét dobált pénzekből, amit szoros kormányzati felügyelet mellett egy fejlesztő ügynökség kezel. Ez a pénz az ügynökség irányításával, szakmai kompetenciáival, a tárcákkal, és az önkormányzatokkal együttműködve a szegénységben élő cigány családok emberhez méltó lakhelyhez és munkához jutását szolgálná. Ki kell építeni azt a felnőttképzési rendszert is, ami az érintettek munkaerő-piaci pozícióit folyamatosan javítja, és nem utolsósorban felkészít a helyi konfliktusok kezelésére. Ez utóbbi tanulási folyamatban persze a befogadó közösségek részvétele is szükséges. Gondoljunk például a cigánytelepek felszámolása kapcsán a falvakba, városokba "betelepülő" családok és az "őslakosok" közti együttélés (kommunikáció) elősegítésére.

A telepfelszámolás folyamata elindult, de döcög, és rengeteg konfliktust generál, mert a programot lebonyolító szervezetek, többnyire nincsenek szakmailag felkészülve a feladatra, s időnként olyan jogvédők is bekapcsolódnak a munkába, akik nem ismerik a helyi viszonyokat. A betelepülő családok nem kapnak munkát, tehát kénytelenek az új otthont "felélni". Így életmódjuk sem változik a költözéssel.

A nyomorban élő családok életvitelében gyakorta megjelenik a bűnözés. És nemcsak a napi túlélést biztosító bűnözéssel kell számolni, hanem azzal is, hogy a kiemelkedésnek is ez az egyik lehetséges és rövid távon legkönnyebb útja. Gyakran nem is látszik más esély a jobb életre, tekintélyszerzésre.

Napjaink etnikai konfliktusainak is az az egyik forrása, hogy az "etnikai identitású" bűnöző szervezetek aktivitása elért egy bizonyos kritikus pontot. Persze nemcsak a szegények és a cigányok közösségeiből szerveződnek a bűnözök, de a többgenerációs nyomor és kilátástalanság kriminalizáló hatása nyilvánvaló. A folyamat megállíthatatlannak tűnik. Mindenesetre a huszonnegyedik órában vagyunk.

A rendőrség (és az igazságszolgáltatás) sincs a helyzet magaslatán, mert az "ügyek" átpolitizálódnak, s az illetékesek úgy viselkednek, mint ama három majom, melyek közül az egyik nem hall, a másik nem lát, a harmadik nem beszél.

A rendszerváltozást "levezénylő" politikai osztálynak mérhetetlen a felelőssége abban, hogy a magyar lakosság közel tíz százaléka kiesett a munkából és ennek a népességnek a közel egyharmada cigány. Esélyt sem kaptak arra, hogy dolgozhassanak. Mert az új, piacorientált gazdaságszerkezet szakképzett munkaerőt igényel, az állam pedig szinte semmit sem tett azért, hogy munkaerő-piaci értéküket növelni tudják. Sokan persze már elszoktak a rendszeres munkától, vagy meg sem ismerték. Meggyőződésem, hogy a devianciát nem a kultúra, hanem az élethelyzet magyarázza, ami persze vissza is hat az adott közösség kultúrájára.

A mélyszegénységben élő cigányság saját kulturális örökségét is csak töredékesen ismeri, csak a töredékeivel él, és erre építi fel a nyomor civilizációját, a túlélést biztosító léttechnikákat. Sokan bizony nincsenek abban a helyzetben, hogy a többségi társadalom normái szerint éljenek. (Lassan már a magyarság kulturális örökségével is hasonlóan állunk) A közoktatásra épülő, "követő", fejlesztő (integráló) tanulási folyamatok, tehetséggondozás, korrekciós felnőttképzés (szakképzés) és mediáció egyidejű alkalmazása a megoldás. Ez utóbbi azért lényeges, mert az előítéleteket csakis közösségi tereken, a helyi konfliktusok "kezelésével" lehet enyhíteni. Minden kistérségi központban, városokban, a főváros kerületeiben létre kell hozni azokat a multifunkcionális oktató-, képző-, és közművelődési központokat, amelyek anyagi, tárgyi és személyi feltételeik alapján alkalmasak erre a feladatra.

A szerző az Új rend és szabadság kormánybiztosa