117 ezer ingatlant minősítettek át Nagyvízi mederré - tudósított Matkovich Ilona (Városok mederben január 20.) című cikkében. Szigyártó Zoltán (Tiszta vizet a pohárba!, február 10.) azt ismerteti, hogy ez miért is történt.

Az ártér folyamatos feliszapolódása, feltöltődése miatt állandóan emelkedik az árvízszint, hisz a két part (gát) között egyre kevesebb lesz a hely. Szigyártó szerint "a nagyvízi meder egyre romló vízszállító képessége miatt előálló árvízszint-emelkedéssel nem lehet lépést tartani!" Ebből egyértelműen következik, hogy újabb utcákat kell majd árvízi mederré nyilvánítania a vízügyi miniszternek.

Az árvízi meder feltöltődése nem Sződliget "kiváltsága", a Duna és a Tisza mentén végig ez történik. A Tiszán, Szolnok környékén a legmarkánsabb ez a folyamat. A Vásárhelyi tervét megvalósító olasz Paleocarpa szabályozta a Pó folyót is. A Pó hullámtere mára annyira feltöltődött, hogy a gátak közé szorított folyó vízszintje kisvíznél is feljebb van, mint a környező síkság. A gátak megrongálódása esetén a folyó bármikor elöntheti a Pó-alföldet.

Szigyártó szerint a töltésmagasítás, árvízi tározó létesítse csak ideig-óráig ható tüneti kezelés. Eddig ezt én állítottam, és ő védte körmeszakadtáig az Új Vásárhelyi Terv tározóépítési programját! Mi ez a váratlan "megvilágosodás"?

Íme, itt az új javaslat: helyre kell állítani a nagyvízi meder vízszállító képességét! Magyarul: végig ki kell kotorni az eddig lerakódott hordalékot a Dunán is, a Tiszán is; országhatártól országhatárig. Vajon a kikotort iszonyú mennyiségű földet hová tennék? A vízügy ünnepélyesen átadná majd a Tisza-menti Szikes Dombságot?

A kotrással elpusztítanák "a nagyvízi mederben lévő jelentős természeti értékeket", és ezt, mint írja, ők sem akarják. Jogszabályba is ütközne, természetkárosítás bűntette lenne.

Akkor hogyan akarják biztosítani "a vízszállító képesség növelését", mi a valódi szándékuk? Vízügyi körökben már régóta érlelődik a "Még újabb Vásárhelyi-terv" gondolata. Az ötlet a következő: kell egy új folyó! Egy tartalékfolyó. Ide át lehet vezetni az árvizet, ehhez csak egy új medret kell az országon keresztül végig ásni, megépíteni hozzá az új gátrendszert, az új hidakat, és még a teljes kapcsolódó infrastruktúrát. Kerül, amibe kerül; "a Haza mindenek előtt". (Tényleg, ez mennyibe kerülne? Nyilván annyiba, amennyit a "régi" folyóra az elmúlt 170 évben költöttünk.)

Persze, ne lepődjünk meg azon, ha az új folyóban is érvényesek lesznek a fizika törvényei, és itt is elkezd feliszapolódni, feltöltődni az árvízi meder, emelkedik majd az árvízszint és így tovább, és így tovább. Mi lesz a következő "megoldás": a "Még ennél is újabb Vásárhelyi-terv"?

Van-e kitörés ebből az ördögi körből? Szigyártó szerint az emberek nem tudják, mit tett a vízügy az elmúlt 100-150 évben árvízvédelem címén. A török, és Habsburg-ellenes harcokban védelmi célból elmocsarasított Alföldet túlzottan lecsapolták, megfosztották az éltető víztől, az ország egytizedét ezáltal elszikesítették, terméketlenné tették.

A fokgazdálkodásról, mint hosszú távon fenntartható víz-, és tájgazdálkodásról már többször írtam e rovatban. (Pl. Mégiscsak a gond van vele, 2006. június 12., Csak azért is zsákutca?; 2008. február 7.), itt csak arra emlékeztetnék, hogy a folyók vízszintingadozása a fokgazdálkodás idején kevesebb, mint negyede volt a mainak. Az árvízszint ilyen mértékű csökkenésével Sződliget (és sorstársai) mélyebben fekvő ingatlanjai kikerülnének a jogi és a tényleges árvízi mederből.

A pusztulási spirálból csak egy út vezet ki. Visszatérni a mai kornak megfelelően újjáalkotott, természet- és emberbarát vízgazdálkodási módszerhez, a fokgazdálkodáshoz.

Czigler László

biológus