A volt miniszterelnök megpróbált Karl Marx reinkarnációjaként is megjelenni hívei előtt, legalábbis, ami a dialektikát illeti. Tagadni, elítélni a „rossz" kapitalizmust, de nem kiejtve a szocializmus átkozott szavát, elhúzni a sóvárgó tátott szájúak előtt a mézes madzagot: én tudom, hogyan kell „jó" kapitalizmust csinálni, olyan életet, mint amilyen az átkozott szocializmusban is volt (de ez Isten bizony nem szocializmus lesz): mindenkinek munkát, mindenkinek létbiztonságot, mindenkinek nyugdíjat, mindenkinek emberi lakást, államilag átvállalt valutahiteleket stb. Valóban, szem nem maradhatott szárazon.

De fenébe most a konkrétumokkal! Fenébe a laikus Reformszövetség ajánlásaival! Az idő nem gyógykezelést kíván, hanem egy új világ építését. És nagy a ti szerencsétek, mert itt vagyok én, aki soha nem adom fel, amíg nem úgy lesz minden, ahogy én elgondoltam.

A beszéd után mondhatnám, hogy sajnálom Orbán Viktort, mert csak ennyire (volt) képes. Mégis inkább azt mondom: Magyarországot sajnálom. Helyesebben: sajnálnám, ha Orbán Viktor 2010-ben hatalomra kerülne. Annyiszor lehetett hallani, különösen az országgyűlési választások idején: a (magyar) nép bölcs. Mindent és mindenkit a megfelelő helyre tesz. Én ezt a kifejezést politikai lózungnak tartom. A nép és a bölcsesség nem azonos fogalmak. Ezt Orbán Viktor is jól tudja. Mint ahogy azt is, hogy az emberek inkább szeretnek csak jót hallani, mint a rosszat is tartalmazó valósággal szembesülni. A mi jövőnk azon múlik: ki lesz valóban képes erősebben hatni a nép értelmére, mint az érzelmére.

Dénes Lajos
Orosháza