Az is „tudvalévő", hogy a szerb államfő nem volt boldog köztársasági elnökünk látogatása miatt. Hogy a VMSZ miért sértődött meg, hagyjuk rájuk. Az nem közömbös, de ismét szomorú, hogy négy magyar kisebbségi magyar szervezet kiállt Sólyom elnök úr „határon túli ... látogatásai" mellett. Nos, hagyjuk az érzelmeket, melyeknek én is rabja vagyok, holott nincsenek (?) rokonaim mai határainkon túl, térjünk a tárgyra, vagyis a protokollra. Egy államfő (és nemcsak államfő, hanem valamennyi rangos diplomata, politikus) úgy utazik külföldre (hagyjuk az üdülést más lapra), hogy látogatásait egyezteti az illető államokkal. Például, hogy fogadókészek-e, biztosítják-e a megfelelő fogadtatást, tárgyalókészséget, minden egyebeket. Sólyom elnök úr átsétál Szlovákiába, Romániába, Ukrajnába, hogy találkozzon az ottani magyar testvéreinkkel. Mindez nagyon szép, ha az ottani állami szervek ezt szívesen veszik, vagy csupán elviselik. De ha nem, akkor nagy baj van. Sólyom elnök úr soha sehová sem mehet magánemberként, még a tervezett NATO radar dombjainkra sem.

Sajnálatos, hogy környezetében nem létezik olyan potens protokolláris szerv, amely azt mondaná: „Elnök úr, ezt nem szabad". Vagy ha mégis ezt mondják, és az elnök úr ezt ignorálja, akkor még szomorúbb vagyok.

Vajda Győző
Budakeszi