Nemzeti ünnepünkön ilyen rangos magyarországi vendég még sohasem látogatott meg bennünket. Ezért is várták kitörő lelkesedéssel a köztársasági elnököt a bácskai és bánáti szórványban élő magyarok is. Na meg azért is, mert a Vajdasági Magyarok Szövetségével egyeztetett program szerint ő is megkoszorúzta volna a csúrogi dögtemetőben ártatlanul kivégzett magyarok sírját is. Ez a szimbolikus főhajtási szándék dühíthette fel Szerbia elnökét oly mértékben, hogy meglehetősen dühösen interveniált, kérve a látogatás elhalasztását. Sólyom László a történtekről tájékoztatta vendéglátóját, Pásztor Istvánt. A VMSZ elnökével ezen a beszélgetésen abban egyeztek meg, hogy Tadics elnök úr véleményétől ezúttal eltekintenek - a háromnapos látogatást az eredeti tervek szerint bonyolítják le.

A történtek után, mint derült égből a villámcsapás, jött Sólyom elnök úr kabinetjétől a tájékoztatás a pár órás villámkirándulásról Szabadkára. Ezzel a hírrel egyidejűleg kellett szembesülnünk azzal a hírrel is, hogy a VMSZ ilyen körülmények között nem tartja kívánatosnak Magyarország elnökének látogatását, amit a magyar koalíció tagpártjai, a VMDK és a VMDP is egyöntetűen támogattak. A vajdasági magyar közvélemény teljesen megosztott a kérdés megítélésében. Indulatoktól kicsit sem mentes - kölcsönösen egymást sértegető - hozzászólásoktól hemzseg már az egyetlen vajdasági magyar napilap online kiadása is. Egyesek Pásztor Istvánt, míg mások Sólyom Lászlót marasztalják el - pró és kontra érvekkel támasztva alá hozzászólásaikat.

Felvetődik a kérdés, hogy hogyan tovább. A bizalmatlanság és a viszály magvait könnyű volt akaratlanul is elvetni, és még jobban megosztani a délvidéki magyarságot. Az íratlan szabály azt sugallja, hogy a legfőbb magyar közjogi méltóságnak, aki lélekben tizenötmillió magyar elnökének vallja magát, túl kellene lépni sérelmein, és Szerbia elnökének a véleményétől függetlenül újra békejobbot kellene nyújtania a délvidéki magyaroknak. Feltéve persze, ha az elnök úr kohéziós, és nem megosztó politizálásra törekszik.

Nagy Kanász György

Szabadka