Senki nem foglalkozik azzal, sikeres volt-e a Katapult Mentorprogram, amely tízezer forintot nyújtott, nem a hátrányos helyzetű, hanem a velük foglalkozó egyetemistáknak, és amelyből most is elsősorban a menedzsment járt jól?

Senki nem teszi fel a releváns kérdéseket: mi volt a minisztérium véleménye a programról, annak szakmai és pénzügyi beszámolóiról, mi sarkallhatja támadássorozatra Nagyot, és miért áll be mögé az integrációellenes nagykoalíció?

Az oktatási tárca pedig két hete hallgat, ezzel is fokozza a bizonytalanságot, növeli a munkatársaira terelődött gyanút. A belső vizsgálata két hét alatt sem készült el, a megvádoltak viszont a vizsgálat lezárulásáig nem nyilatkozhatnak. Így olyan látszat alakul ki, mintha volna mit takargatniuk.

Lehet, hogy a gyanúba keverteken - no és a korszerű, integratív pedagógiai elvek képviselőin és mellesleg a romák társadalmi betagozódásában érdekelt milliókon - kívül senkinek nem lenne érdeke a helyzet tisztázása?

Úgy vélem, hogy az oktatási integrációt bíráló pártpolitikai nyilatkozatok, s a vádak tisztázását elsunyító némaság összefüggésben vannak egymással. A lejárató kampány az integrációellenesek eszközévé vált, ráadásul a választások előtt: a leszakadók egyetlen esélyét adó társadalmi integráció biztató eredményeit most közösen árulja el a kormány és az ellenzék.

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia 2005 nyári integrációellenes megnyilatkozásával egybecsengenek a szélsőjobb, a parlamenti pártok, és a szabad demokrata Mohácsi Viktória megnyilvánulásai is.

Elvárható, hogy azonnal szólaljon meg a kormány és az illetékes miniszter, mind a vádakkal, mind az oktatási integráció jövőjével kapcsolatban!

A cigány értelmiségi-ellenes közhangulat szítása és a kormányzat cinkos némasága veszélyezteti az oktatási integráció maroknyi szakembergárdájának, Bernáth Gábornak, Daróczi Gábornak, Borovszky Tímeának, Sárközi Gábornak, Kadét Ernőnek köszönhető eredményeket. Az ő érdemük, hogy:

- kiálltak a közigazgatásban jóformán egyedüliként a szegregáció ellen, harcosan és következetesen,

- az integrációhoz kapcsolódva úttörőként terjesztették el a modern pedagógiai módszereket Magyarországon,

- elsőként vezettek be a hazai és uniós forráselosztási mechanizmusokba átlátható és ellenőrizhető feltételeket az erősebb pozíciójú rétegek érdekeit sértve,

- óriási ellenszélben, egyre csökkenő kormányzati támogatás mellett sikerült mára az iskolák negyedében meghonosítaniuk az emberséges pedagógiai szemléletmódot (mely mellesleg a nem cigány gyerekek számára legalább ugyanannyi előnyt hordoz), és megtízszerezni a pedagógiai munkát megalapozó forrásokat.

Csak remélni lehet, hogy nem söpri el őket és velük együtt ezeket a vívmányokat az integrációellenesek nagykoalíciója.

Ám a cigányok nyomorúságos helyzete iránt kevéssé érzékeny honfitársainknak és az ő érdekükben politizálóknak is tudniuk kell, hogy a legszegényebbek gyermekeinek több mint a fele nem cigány. A legszegényebb gyermekek sorsa pedig közös jövőnk sorsa. A szegény és nem szegény, a roma és nem roma gyerekek együttoktatásának nincsen alternatívája.

A szerző a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke