Vízben hagyottak
Csak azok a területek kerülhetnek ki a nagyvízi mederbesorolásból, amelyeknek épített gátjuk van - ismerteti a jogszabályt Matkovich Ilona a Városok mederben című (január 20.) írásában, amit 117 ezer ingatlan orvul "nagyvízi mederben állónak" minősítéséről, és a minősítés értesítés nélküli telekkönyvi bejegyzéséről ír.
Mit jelent ez Békásmegyer, Csillaghegy és Rómaifürdő sok tízezer lakosának? Rövid távon minden bizonnyal azt, hogy a - jelenleg csak több mint negyven éve két-három heti állékonyságra épített nyúlgáttal védett - otthonunkat is hatóságilag elértéktelenítik, mivel a Fővárosi Önkormányzat sok-sok évtizede halogatja a védőgát megépítését. Hosszú távon azonban azt, hogy ha végleg győz az a jelenleg nyerésre álló nagy hangú lobbi, amely gát helyett mobil gát építését követeli erre a Duna-szakaszra, akkor ez örökre így marad.
Az idézett jogszabály fényében tényleg az egyetlen megoldás a sok tízezer otthon megmentésére, ha a Római-parton valódi gát épül. Erre pedig lassan elmúlik a legkedvezőbb alkalom, néhány év múlva a gát csak hatalmas többletköltséggel építhető meg. Most áll rendelkezésre az a metróépítésből kitermelt föld, amelyet uszályon csak fel kéne úsztatni a Dunán, és kanálsoros rakodóval egyenesen oda rakni ki, ahol az gáttá igazítható. Az a föld, amelynek az elhelyezéséért enélkül iszonyatos összegeket fizet ki az építő, közvetve tehát a főváros. Környékünknek nem idegen ez a megoldás. Az előző metróépítéskor kitermelt földdel azt a lápot töltötték fel, amelynek a helyén ma a békásmegyeri lakótelep keleti fele áll.
Válas György
Budapest