1. A szállásdíj áfakulcsa. A szállásadás magas áfakulccsal történő terhelése káros. A turizmus vezetői évek óta igyekeznek ezt a döntéshozókkal megértetni, akik most azzal érvelnek, hogy a szállásadás nem hozható kivételes helyzetbe, az áfaemelést pedig egyébként is ellensúlyozza a társadalombiztosítási járulék tervezett csökkentése, valamint a forintgyengülésnek köszönhető bevételnövekedés.

A devizatermelő exportágazatok között a szállodaipar éppen most kivételezett, ám hátrányosan, mivel a termékeket és szolgáltatásokat áfát tartalmazó külpiaci áron "exportáljuk", nem úgy, mint az ipari és mezőgazdasági termékeket. Kivételezett helyzetben vagyunk, hiszen kizárólag a turizmusban külső versenyképességi kérdés az áfa. A kereskedelmi szálláshelyek bevételeinek 65-75 százaléka devizában realizálódik, így alapvető kérdés, hogy árainkkal versenyképesek tudunk-e maradni. Máshol ezt már belátták, ezért az uniós országokban szinte kivétel nélkül alacsony, jellemzően 5-10 százalékos áfakulcs alá tartozik a szállásdíj. (Ami Magyarországon a szállodák bevételének mintegy 50 százalékát teszi ki, mintegy 125 milliárd forintról van szó.) A munkáltatói járulékok tervezett, 5 százalékos csökkentése csupán 10-40 százalékban ellensúlyozza az áfaemelés hatását, mivel a szállodaiparban a nemzetgazdasági átlagnál 30 százalékkal alacsonyabbak a nettó átlagbérek. A forint jelenlegi, szezonon kívüli gyengülése ugyan kedvező hatással van a külföldiektől származó bevételekre, de ellentétes, negatív hatással a finanszírozásra! Az elmúlt évtized szállodafejlesztéseit finanszírozó, jellemzően devizaalapú hitelek visszafizetése igen bizonytalanná vált. Ha egy 4 milliárd forint értékű ingatlanra 3,5 milliárd forint devizahitelt vettek fel (s ez az arány sajnos a gyakorlatban teljesen általános volt, sőt!), akkor annak a hitelnek az értéke ma már 4,5-5 milliárd forint. Ennek visszafizetése a bevételi oldalon a forintárfolyamból adódó pillanatnyi előny sokszorosát kitevő teherként jelenik meg, különösen, ha hozzátesszük, hogy a szállodák bevételének átlagosan négyszerese az ingatlan értéke. A hazai kereskedelmi szálláshelyek összes bevétele 250 milliárd forint, az ehhez köthető ingatlanállomány értéke mintegy 1000 milliárd forint, míg a hitelállomány 1000-1500 milliárd. Az állami jövedelemkivonás óriási pénzügyi veszélyeket rejt magában, ami a turizmus kiemelkedő multiplikátor hatása miatt az ágazaton messze túlmutató csődhullámhoz, illetve munkahelyvesztéshez vezet.

2. Az üdülési csekk megadóztatása. Megszüntetni tervezik az üdülési csekknek (a minimálbér értékéig szóló) adómentességét. Ez érthetetlen, mivel a csekk államháztartási hatása eddig is pozitív volt. Fellendítette a belföldi turizmust, jelentős többletbevételt hozott a szolgáltatóknak és ezáltal az önkormányzatoknak s az államnak. Segítette a gazdaság kifehérítését. Az itthon maradó vendégek jobban megismerték hazájukat, történelmüket, múltjukat. Mi felelhet meg jobban a patrióta gazdaságpolitikának, mint a belföldi turizmus támogatása? Romániában a gazdasági válság hatásainak ellensúlyozására, valamint a turisták otthon tartására sürgősségi kormányhatározattal bevezetik az üdülési csekket, amelyet a bruttó minimálbér hatszorosáig (!) adómentes juttatásként kaphatnak a munkavállalók. Hasonló intézkedéseket tervez Szlovákia is. Eközben nálunk a tervezett intézkedések következtében az üdülési csekk forgalma 50 százalékkal csökken, 15 ezer munkahely megszűnik és további 300 ezer honfitársunk külföldre megy majd üdülni.

3. Országmarketing. Nem kevesebbet, ahogy most képzelik, hanem többet kell költenünk, ahogy Európa több országában is (Ausztria, Svájc) teszik, illetve javasolják (Görögország, Németország, Olaszország, Románia). Az országmarketing nem felesleges, csökkentendő államigazgatási költség. Versenytársaink erősödő, országunk csökkenő költése következtében ismertségünk, népszerűségünk és devizabevételeink csökkeni fognak. Hasonlóan a külgazdasági tevékenység és a mezőgazdaság állami és uniós támogatásához, itt is erőteljes állami finanszírozásra van szükség. Egy proaktívabb, megerősítendő promóciós tevékenységhez a felhasználható keretek megduplázása szükséges a Magyar Turizmus Zrt. költségvetésében. A tavalyihoz képest 3 milliárd forint többletforrás indokolt. A nemzetközi hirdetési zajban kreatív, innovatív módon, egy erős turisztikai Magyarország-márkával kellene áttörnünk. Mindezt az alacsony, 50 százalék alatti szállodai kihasználtságunk is megkívánja. Az önkormányzatok sajnos - megfelelő jogforrás hiányában - továbbra sem fordítják idegenforgalmi adóbevételeiket és a mellé rendelt állami támogatást turisztikai marketingcélokra.

4. Közlekedés. Hazánk romló imázsát tovább rontják a közlekedési cégekben (Budapest Airport, MÁV, BKV) folyamatosan jelentkező sztrájkok. A karácsony előtti időszak ferihegyi sztrájkjainak következtében a városlátogatók száma megcsappant, mivel számukra a pontosság és a biztonság igen nagy érték.

Károkat okoz a Malév agóniája is. A sármelléki FlyBalaton repülőtér bezárt, újranyitása bizonytalan. Ez az éveken át fejlődő repülőtér a legfontosabb kapocs a hévízi régió és az első számú küldő piacának számító Németország, valamint az erősödő angol piac között is. A rendszeres charterek megszűnése másfél milliárd forint bevételkiesést okoz a térségben, sőt a balatoni forgalomra specializált német utazásszervezők esetleges csődje több évre kiható, súlyos károkkal járhat nemcsak a hévízi térségnek, hanem az egész balatoni régiónak.

A turizmus sikere nemcsak az ágazatban dolgozók érdeke. Ennek a területnek a multiplikátor hatása kiemelkedő, és nem kizárólag a beszállítói oldalon. A Magyarországra érkező turisták ugyanis nemcsak megszállnak a szállodákban és vacsoráznak az éttermekben, hanem fürdőkbe, múzeumokba mennek, vásárolnak, közlekednek. Imázsunk erősíti a bizalmat, áttételesen segíti a tőke beáramlását és megtartását. A turisztikai szolgáltatók jellemző többsége mikro- és kisvállalkozás, amelynek létét egy kismértékű visszaesés is komolyan veszélyezteti.

A turizmus a GDP-nek összesen mintegy 10 százalékát adja. Jelentős munkahelyteremtő hatása van a szakképzett és a szakképzetlen munkaerőre vonatkozóan is. A forgalom várható csökkenése következtében egyre több a felmondás a nagyvállalatoknál és a kisvállalkozásoknál is. Turizmus nélkül 500 ezer munkahellyel kevesebb lenne Magyarországon. Megértjük a kormány szándékait, keressük közösen a kiutat, mivel a turizmus stratégiai ágazat!

A szerzők: Hülvely István a Turisztikai és Vendéglátó Munkaadók Országos Szövetségének elnöke,

Dr. Niklai Ákos a Magyar Szállodaszövetség tiszteletbeli elnöke