A szerző újságíró

Páran akkor is próbáltuk kongatni a vészharangot: - Ne tovább, itt vér fog folyni, emberek fognak meghalni! - A mi okos rendőreink, ügyészeink, bíróink, politikusaink a szokott módon legyintettek: hisztériázunk, túlreagáljuk a dolgot. Azokba a tévékbe, rádiókba inkább nem hívtak minket többé: ne keltsük már a feszültséget!

A politikusoknak sok fontosabb dolguk volt, mint idejében szigorítani - vagy legalább a hazánkra kötelező nemzetközi egyezményekkel összhangba hozni - a vonatkozó törvényeket, az igazságszolgáltatás szervei pedig a kényelmes, munkaminimalizáló utat választván arra hivatkoztak, a jelenlegi törvények nem megfelelőek a jogi fellépésre. Ami egyébként nem igaz.

Magam azonban a kísérlet kedvéért kipróbáltam még éppen a gyűlölet eszkalálódása kezdetén: miként kezelik mindezt azok az állami szervek, amelyek azért kapják a fizetésüket a mi adónkból, hogy biztonságunkról, békénkről gondoskodjanak. Tanulságos fölidézni.

2007 őszén feljelentést tettem közösség elleni izgatásért a Kurucinfón megjelent Így gondozd a zsidódat című írás miatt, amelyben ilyen kitételek szerepeltek:

"Kéményen keresztül mennek majd világgá... Téged sem kerül el majd a szappanfőzde... Skalpjaitokból lámpaernyőt készítek Metélt faszúak, ez lesz majd a végetek! (...)

A megfelelően előkészített zsidót egy kamrába vágjuk, ahol trükkös a zuhanyrózsa. Bőrét megnyúzzuk, és sózva tároljuk. Kitűnő lámpaernyő készíthető belőle... Az összement zsidót péppé daráljuk, és kitűnő disznóeledelt készítünk belőle."

Úgy véltem, ha valami, ez a szöveg napnál világosabban kimeríti az adott bűncselekmény törvényi tényállását, valódi teszt lehet tehát. Az is volt.

A BRFK - "mivel a cselekmény nem bűncselekmény" - elutasította a feljelentésemet. Meg is indokolta: "a sérelmezett szöveg nem hív fel másokat aktív, erőszakos cselekedetre, (...) nagyrészt véleménynyilvánításnak, illetve az ismeretlen szerző gyűlölködésének tekinthető".

Az elutasítás ellen panaszt tettem. A Fővárosi Főügyészség pedig "természetesen" ezt is elutasította, a következő indokkal: "a honlapon megjelentek sértőek, durva, gyalázkodó hangneműek, a közösség elleni izgatás bűntettének megállapítását azonban nem eredményezhetik, mert nem alkalmasak az olvasóban olyan aktív, tevékeny gyűlölet kiváltására és ennek következtében közvetlenül fenyegető veszélyhelyzet bekövetkezésére, amely a törvényi tényállás megvalósulásához szükséges".

Gondolom, nem szükséges különösebben kommentálni: ez az álláspont amenynyire elfogadhatatlan és felháborító, anynyira kilóg belőle a lóláb: kizárólag arra való, hogy ne kelljen dolgozni, meg lehessen úszni a politikailag kétséges kimenetelű beavatkozást.

És nem avatkozott be semmi ilyen - akár zsidó-, akár cigányellenes - ügybe a rendőrség, ugyanerre az álláspontra szorította rá folyamatosan az ügyészség, és ugyanezt igazolták vissza a bíróságok.

Mígnem eljutottunk oda, ahol tartunk: nemcsak a sistergő gyűlölet szóbombái robbannak, de Molotov-koktélok is, nemcsak a rasszizmus szitkai ropognak, de sörétes puskák is - halált szórnak szóban és tettben.

Most hát vádolom a magyar igazságszolgáltatást.

Vádolom azzal, hogy lelketlen, nemtörődöm magatartásával bűnös módon hozzájárult ahhoz, hogy a verbális erőszak rohamosan terjedhessen, majd átcsaphasson tettleges erőszakba, ami ártatlan emberek, köztük kisgyerekek halálához vezetett.

Vádolom a rendőrséget azzal, hogy az izgatást, az uszítást úgy rázza le magáról, mint kutya a vizet, hogy elnézően tűri a lelátókon a cigányozást-zsidózást.

Vádolom az ügyészséget, hogy megalkuvó és szemellenzős döntéseivel serkentette a rendőrséget a rasszizmus eltűrésére, s, noha ő a nyomozás ura, engedi, tűri, segíti, hogy a rendőrség nyomozati munkája gyakorta siralmasan silány minőségben folyjon. Vádolom az ügyészséget azzal is, hogy mundérvédő álvizsgálataival rendre kimenekíti a felelősségre vonás elől a megengedhetetlenül viselkedő rendőröket, biztatva őket további aljasságokra.

A rendőrség, az ügyészség és a bíróság együttesen elérték, hogy amit korábban csak súgva, szégyenkezve lehetett mondani, azt ma már nemcsak harsogni lehet bármekkora nyilvánosság előtt, de megtenni is: lőni, robbantani, gyilkolni. Az Alkotmánybíróság pedig több határozatával ahelyett, hogy megakadályozta volna e tendencia érvényesülését, serkentette azt. A parlament pártjai és több kormány pedig - áltervezetekkel, a valódi viták előli kitéréssel - gyáván megfutamodott a feladat elől, hogy szembeszálljon a gyűlölet eszkalálódásával. S valamennyi politikai erőt csak az izgatja ebben az ügyben is, hogy mekkorát rúghat ellenfeleibe.

Tatárszentgyörgy után más a világ. Ha az igazságszolgáltatás nem lesz más, mint eddig - tetézi a bajt.