A szerző akadémikus, a Nemzeti Kör tagja

Az akkori reagálásokon nem lehetett csodálkozni. A társadalom hozzászokott a különböző juttatásokhoz, amelyek köre azóta csak bővült, és más országok polgáraihoz hasonlóan mi is tiltakozunk, ha ezeket meg akarják kurtítani, ha olyan szolgáltatásért kell fizetnünk, amelyhez eddig ingyen jutottunk hozzá. Ez azóta sem változott, amit legjobban a legutóbbi népszavazás bizonyít. Végül Horn Gyula is jobbnak vélte, ha megszabadul népszerűtlen miniszterétől. De Bokrost ez nem tántorította el attól, hogy folyamatosan hirdesse: helyzetünk romlásának elkerülése, illetve felzárkózásunk érdekében a politikának meg kell hoznia bizonyos intézkedéseket, bármennyire is népszerűtlenek ezek. Hogy mennyire igaza volt, azt gazdasági gondjaink, lecsúszásunk, óriási és egyre növekvő adósságállományunk is bizonyítja. Be kell vallanunk, hogy Bokros Lajosnak számos vonatkozásban igaza volt. Lehet, hogy ha a Horn-kormány elég bátor lett volna a javasolt lépések megtételéhez, akkor most nem így állnánk. Tanulságul szolgálhat, hogy a '98-as választáson a szavazók nem honorálták a népszerűtlen intézkedések elmaradását: a Horn-kormány így is veszített! A mostani nemzetközi krízis jelzi, hogy a nálunk sokkal gazdagabb országok is követhetnek el kapitális hibákat: lehetséges, hogy nekik is szükségük lett volna "Bokros Lajosokra".

Nézzük meg közelebbről Bokros Lajos és az MDF között tervezett együttműködés politikai vetületét. Nem szabad megfeledkeznünk azokról a mozgásokról, melyeket a rendszerváltozás után tapasztaltunk. Számos, az állampártban, illetve kormányaiban különböző tisztséget viselt polgártársunk, megváltoztatva korábbi politikai kötődését, szakértelmével, tanácsaival az új pártokat próbálta segíteni. Igaz, az Antall-kormány miniszterei között egyetlen volt MSZMP-tagot sem találunk, de az államapparátusban sokan töltöttek be fontos beosztást, nem beszélve az alapító atyák korábbi pártkötődéséről. A Fidesz is elfogadta a régi párttagok jelentkezését, sőt nem egy esetben ők kértek fel szakembereket, hogy csatlakozzanak hozzájuk, és fontos beosztásban segítsék munkájukat. Nem értem, miért kelt olyan nagy viszolygást, ha valaki jóval a rendszerváltozás után (!) változtatja meg pártszimpátiáját? Bokros Lajos nem a diktatúrában volt miniszter, hanem a demokráciában! Ha korábban nem voltunk annyira finnyásak, akkor most miért lennénk?

A Bokros és az MDF között tervezett együttműködést semmiképp nem értelmezem úgy, hogy a párt balra tart. A demokrata fórum megalakulása óta sok válságon ment keresztül. Politikusainak jelentős részét elveszítette, akik vagy új pártot alakítottak, vagy a liberális oldalról a konzervatívra átjött Fideszhez csatlakoztak. Ezt tudomásul kell vennünk: mindenkinek joga van arra, hogy nézetét, pártagságát megváltoztassa, s a pártokat sem marasztalhatjuk el, ha a hozzájuk csatlakozókat - ha korábbi magatartásuk erkölcsileg nem kifogásolható - elfogadják. Őszintén remélem, hogy Bokros Lajos esetleges európai képviselői mandátuma csak erősíti a demokrata fórumot. Szakértelme, nemzetközi ismertsége biztosítékot jelent, hogy Brüsszelben sem fog hazánkra szégyent hozni.

Azon természetesen lehet tépelődni, hogy az MDF vezetése Bokros felkérése során pártpolitikai szempontból a legjobb megoldást választotta-e. Ilyen döntések előtt mindenképp szükséges az elnökség és a frakció minden (!) tagjával konzultálni. A tárgyalások kiszivárogtatása persze nem akadályozható meg. Az elmúlt időszakban óriási vérveszteséget elszenvedő és nem kevés botrányt átélt párt, amelynek egységre, stabilitásra lenne szüksége, az esetleges hibák ellenére sem engedheti meg magának, hogy jeles képviselői a nagy nyilvánosság előtt az elnök asszonyra dehonesztáló megjegyzéseket tegyenek.