Azok az észérvek, amelyeknek éppen válságos időkben kellene hatniuk. Most viszont úgy látszik, hogy az unióban akkor van összetartás, ha jól megy, ha viszont rosszul, erősödik a széthúzás, és független államok torzsalkodó laza hálózatává tud silányodni.

Barroso erélytelen osztályfőnökként igyekszik tornasorba állítani a diákokat, akik az istennek sem akarnak közös formagyakorlatot bemutatni, sokkal inkább saját muszklijukat mutogatják az övéiknek. Csak abban van egyetértés, hogy ki ül a szamárpadban: momentán az egyik Magyarország. Egy szót sem szólhatunk, hiszen mindent megtettünk azért, hogy így legyen. Csak önsorsrontásból érdemlünk jelest. Megértük és megérdemeljük: a környező országok kézzel-lábbal kapálódznak az ellen, hogy velünk egy lapon emlegessék őket. Nem ok nélkül mutogathatnak ránk, hogy amikor ők vékonyan kenték a kenyeret, nálunk gulyáskommunizmus volt, ha azóta sem tanultunk meg spórolni, együk meg egyedül, amit főztünk. Azt hiszik, bármitől is megmentheti őket, ha úton-útfélen hangoztatják, hogy ők nem magyarok. Kívánom nekik, de azért ne nagyon reménykedjenek.

Mindenki igyekszik elhitetni a külvilággal és magával, hogy létezik történelmi időugrás, néhány év jófiúsággal oda lehet jutni, ahová mindig is vágyott az ember. Szép is lenne, mert akkor nekünk is elég lehetne néhány rossz év, egy kis éhkopp az euró előszobájában, aztán kezdetét vehetné a dőzsölés. Erre mondta Woody Allen, hogy nem szeretne olyan klub tagja lenni, amelyik beveszi őt. Mi az euróövezetben jó ideig biztosan rés lennénk, és nem erős bástya. Erre lehet azt mondani, hogy az euróövezet már így is recseg-ropog, ám ha még menekülttábort is létesítenek benne, akkor tényleg nem lesz olyan szabály, amelyet bárki hajlandó lesz betartani tagjai közül. Ez persze nem jelenti azt, hogy egy teljesen új helyzetben ne lehetne változtatni a szabályokon, de fölösleges lenne olyanná tenni az euróövezetet, hogy éppen a stabilitást ne tudja garantálni tagjainak.

Gyurcsány Ferenc régiós segélycsomag-javaslatával nem az a baj, ami benne van, hanem az, hogy éppen Magyarország állt elő vele. Nekünk most a „rossz tanuló felel" szerep jutott az EU-ban. És nagyon nem szeretik, amikor a rossz tanuló akar oktatni. Mindenki más nagyobb eséllyel keresztül tudná vinni ezt a javaslatot az unióban, mint mi. A lényeg, hogy ne mi vigyük a zászlót. Mert ezt a csomagot valójában akkortól kezdte el utálni a fél EU, amikortól már mi tűztük a zászlóra. Először a keleti végeken megfázott nagy európai pénzintézetek javasoltak hasonlót osztrák hátszéllel, de akkor nem volt ekkora tiltakozás. Az sem kérdés, hogy a régió bankjainak többsége nem nagyon akar hitelezni, így a gazdaság nem jut üzemanyaghoz. Aki azt állítja, hogy ez csak magyar probléma, az vagy vak, vagy hazudik. Ennek vajmi kevés köze van ahhoz, hogy az egyes országok helyzete miben különbözik. Ezt a két ügyet azonban szükségképpen összebogozza, ha olyan állam kér régiós segélycsomagot, amelyre azonnal rámondhatják - valójában csak magát akarja menteni, ezért csomagol hozzá másokat.

Az Európai Unió egyelőre csak abban tud egységre jutni, hogy mit nem akar, azt azonban képtelen megmondani, hogy mit akar. Egyáltalában: képes-e egy valóban uniós szintű válságellenes csomagra. Vagy megmarad annál, hogy megpróbálja az unió normáit betartatni a gazdag tagokkal, amikor azok a saját országukba öntik a pénzt, és emellett megmenti a végképp bajba kerülő államokat.

Ha csak az utóbbira képes, sohasem lesz több, mint tagjai összessége.