Ártani kétféleképpen lehet. Egy: megfosztjuk polgártársainkat az önrendelkezés jogától. Mindenkinek joga van hozzá, hogy ne minősítsék cigánynak, zsidónak, németnek stb., ha ő nem minősíti magát annak. Mindegy, hogy azért, mert nem is érzi magát annak, vagy csak azért, mert fél. Mindkettőhöz joga van mindenkinek. Akit nem mentettek föl történelemből, tudja, hogy a minősítési kényszer milyen sötét szándékokat rejt. Kettő: segítünk ráborítani származási alapon mindenféle negatív tulajdonságot, tettet azokra, akiket nem illet. Két példa: a férfiak arányszáma az elítéltek között semmilyen hatással nincs az el nem ítélt férfiakra. A cigány származásúak esetében ez nem így van. A férfiak arányszáma a rákosista pártvezetésben semmilyen hatással nem volt a pártvezetésen kívüli férfiakra. A zsidó származásúak esetében ez nem így volt (volt?). A közszellemtől függ, melyik adat ártalmatlan, melyik nem.

Használni háromféleképp kellene. Egy: le kell írni a valóságos helyzetet ahhoz, hogy tudjuk, mit kellene tenni. Kettő: vannak kisebbségi jogok, és indokolt kisebbségi hátrányokat célzott programokkal csökkenteni. Tehát a jogosultak és megcélzottak körét valahogy meg kell állapítani. Máskülönben a jászladányi romák ellenségei sajátítják ki a romákat megillető vétójogot, és jól szituált gádzsó fogorvostanoncok markolják föl a roma értelmiség megerősítésére szánt pénzt. Három: ha nem azonosítjuk be a származásuk miatt veszélyeztetett csoportokat, akkor nem tudjuk őket megvédeni.

Nem állítom, hogy valamennyi szempont maradéktalanul öszszeegyeztethető. Alkotmányos alapjogok is ütközni szoktak. De az összeegyeztetés azért az esetek többségében lehetséges.

Egy: a helyzet leírásával nem állunk rosszul. Remek kutatók alapos kutatási eredményei állnak rendelkezésünkre, cselekvési útmutatásokkal együtt, melyeket a politika soha nem követett. A cselekvés hiánya nem a tudás, hanem a bátorság és előrelátás hiányából következett. A leíráshoz nem személyes, hanem tömegesen kezelt, anonimizált adatok kellenek. Jogilag és egyénileg nem, de szociológiailag elfogadható, ha azokat tekintik cigánynak, akik a maguk és a mások szemében "nyilvánvalóan" azok.

Kettő: csak azt kellene etnikailag megcimkézni, amit muszáj, s azt, amennyire lehet, a cigány identitás alapján létrejött intézményekre kellene bízni. A szabad identitásválasztás csak negatív értelemben abszolút. Mindenkinek joga van hozzá, hogy ne vallja magát egy kisebbség tagjának, de akinek nincs köze egy kisebbség kultúrájához, nyelvéhez, közösségéhez, annak nem lehet alanyi joga rá, hogy kisebbségiként jelentkezzen jogokért és előnyökért.

Három: a veszélyeztetettség nem attól függ, ki minek tartja magát, hanem attól, minek tartják őt. Nem az áldozat identitása a döntő, hanem a tettes indítéka. A bűnüldözéshez pedig minden egyéni és közösségi jellemzőt föl lehet használni, ami csak a nyomozáshoz szükséges. Ehhez nem kell illetéktelenül meghatározni senki identitását, személyiségi jogokat sérteni. Annál is kevésbé, mert ez az a helyzet, amikor nem lehet egy gyanúsított személyiségi jogait megsérteni úgy, hogy ne sértenénk vele együtt sok-sok, semmivel sem gyanúsított polgártársunk jogát a biztonsághoz és a tisztességhez.