Dr. Szigyártó Zoltán írásában (Tiszta vizet a pohárba, február 10.) gyakorlatilag védelmébe veszi a vízügyi hatóságok által jelenleg a 21/2006 sz. kormányrendelet alapján folytatott eljárásokat, amelyek célja a folyók mentén fekvő településeken a "nagyvízi meder jelleg"-nek (régebbi nevén árterület) az egyes ingatlanok tulajdoni lapjára történő feljegyzése.

Szigyártó úr tisztán műszaki oldalról vizsgálja ezt a kérdést. Cikkében többek között kijelenti, hogy "a folyó élő rendszer, ezért az árvizek elleni védelmet egyszer s mindenkorra megoldani nem lehet".

Tájékoztatom dr. Szigyártó urat, hogy én - és az a több tízezer sorstársam Magyarországon, akiket ez az eljárás érint - szintén élő rendszerek vagyunk. És ezek az élő rendszerek - hadd nevezzem őket embereknek és családoknak - az elmúlt években, évtizedekben rengeteget dolgoztak azért, hogy felépítsék otthonaikat, házaikat, betelepítsék telkeiket. A legtöbbjük ezt minden érvényes törvényt, jogszabályt és előírást betartva tette - sokszor a szó legszorosabb értelmében - a két kezével. Nem tudom, hogy a szerző olyan otthonban lakik-e, amelyet nagyvízi mederbe kívánnak sorolni, de mit szólna ahhoz, ha élete munkája, egyetlen jelentősebb vagyontárgya egy ilyen eljárás miatt egyik napról a másikra elveszítené az értékét? Ha a biztosítók többé nem lennének hajlandók biztosítást kötni ingatlanjára? Ha ezért arra többé hitel sem vehetne fel, tehát nem tudná fejleszteni, korszerűsíteni? Akkor megértené, ha ezeknek az embereknek valóban feltett szándéka "a rendelet végrehajtásának megakadályozása, visszavonásának kierőszakolása vagy olyan ťkibelezéseŤ, hogy az ne érje el a célját.

Jó lenne, ha dr. Szigyártó úr azt is megértené, hogy a jog is egy élő rendszer. "Trianon óta" ez is sokat változott - szerencsére! Remélem, ma már jogállamban élünk, ahol ha "elkapkodnak" egy rendeletet, ha felül próbálnak írni egy törvényt, akkor e rendelet "végrehajtásának megakadályozása, visszavonásának kierőszakolása" nem elítélendő dolog, hanem alapvető követelmény.

Egy jogállamban nem lehet érv az, hogy "ami a nagyvízi mederbe korábban, kellő körültekintés nélkül beépített házak védelmét illeti, lehet, hogy ezek a nagyvizek levonulását nagymértékben gátolják, s így megvédésük szóba sem kerülhet". Nem lehet érv, mert a "kellő körültekintés" hiánya az érintett ingatlantulajdonosoknak nem róható fel, ők minden szabályt betartva jártak el. Ne tekintse ezért dr. Szigyártó úr ezeket az embereket másodrendű állampolgároknak, akiknek ingatlanjai "megvédése szóba sem kerülhet". Ők ugyanolyan adófizető polgárai ennek az államnak, mint dr. Szigyártó úr, és joggal várják el, hogy jogaikat - többek között a tulajdonukhoz való jogukat, e jog legszélesebb körű értelmezésében - az állam tiszteletben tartsa és megvédje.

És vajon mire gondol dr. Szigyártó úr, amikor a nagyvízi medrek állapotát és az általa szükségesnek ítélt intézkedéseket taglalja? Talán arra, hogy itt csupa törvényt nem tisztelő ember áskálódásáról van szó, akik "önkényesen használják" saját ingatlanjaikat, és ebből netán olyan "előnyökre" tesznek szert, hogy merészelnek ott élni? Esetleg arra, hogy ezeknek az embereknek a háza, telke semmi más célt nem szolgálhat, mint a "vízszállító képesség növelését"? Attól félek, hogy dr. Szigyártó urat annyira magával ragadta kizárólag műszaki érveken alapuló látásmódja, hogy ezeket az embereket már "élő rendszereknek" sem tekinti.

Egyvalamiben egyetértek dr. Szigyártó úr gondolataival: törvényes intézkedésekre van szükség. Én azonban a hangsúlyt a törvényesre teszem. Valóban, "öntsünk tehát tiszta vizet a pohárba"! Én viszont ezt másképpen gondolom, mint a cikk írója: "A megrendülőben levő árvízi biztonság további romlásának a megakadályozására" bizony nem "csak két lehetőség között lehet választani". Van harmadik is. Csakhogy ezt nem lehet egy legalábbis megkérdőjelezhető etikai és jogi háttér mentén, 60 nap ügyintézési határidővel lefolytatott hatósági eljárással megoldani. És ebben a folyamatban elfogadhatatlan érv az, hogy "az árvédelmi művek szükséges megerősítésére soha sem volt elég pénz".

Kékesi Gábor

Sződliget