Ehhez képest komoly változást hozna a teljes mértékben listás és így várhatóan arányosabb rendszer. Azért csak várhatóan, mert a területi listákon kiosztott kevés mandátum miatt a javasolt szisztéma semmiképp nem lenne tökéletesen arányos. Kétharmados törvényről lévén szó, csak olyan változtatásra kerülhet sor, amiben az MSZP és a Fidesz egyetért.

A jelenlegi rendszer létrehozásakor az elsődleges szempont a kormányzati stabilitás volt. Ennek eleget is tesz, de világosan látszanak súlyos hibái, mint például a területi listák rendszere, mely arányosító szándékkal készült, mégis aránytalanabbá teszi a rendszert, amely így kedvezményezi a nagy, és diszkriminálja a kisebb pártokat. Nyilván nem véletlen, hogy éppen most merült fel egy ilyen javaslat. A korábban a rendszer előnyeit élvező MSZP középpárttá zsugorodott, így a jelenlegi szabályozásból már nem profitálhat, főleg nem a többségi elvet biztosítani hivatott egyéni választókerületekből.

Nem véletlen tehát, hogy pont ezeket hagynák el.

A Fidesz az egyéni választókerületeket megtartaná, amit Navracsics Tibor blogjában azzal indokol, hogy annak révén "személyes jellegű kapcsolat jöhet létre a választópolgár és a politika között". A felmérések szerint ilyen kapcsolat nagyon sok esetben egyáltalán nincs. Számos egyéni választókerületben még a választópolgárok 20 százaléka sem ismeri saját országgyűlési képviselőjét. Az 50 százalék feletti ismertség csak olyan honatyák esetében jellemző, akik polgármesterként vagy más helyi tevékenységük miatt ismertek körzetükben. Nyilvánvaló, hogy a Fidesz azért ragaszkodna az egyéni választókerületekhez, mert jelenlegi támogatottságuk alapján a következő választásokkor elsöprő sikert remélhet ezekben.

A választási rendszer soha nem semleges intézmény, mindig kedvez valakinek, ezért megváltoztatása is politikai célokat szolgál. Ez persze nem kritika a pártokkal szemben, egyértelmű, hogy a hatalom megszerzésére létrejött pártok mindig olyan választási rendszert támogatnak, amelyik a lehető legnagyobb mandátumarányt biztosítja számukra.

A Fidesz többek között azzal támadja a javaslatot, hogy az MSZP hatvanhétszer szavazta le az általuk kezdeményezett alkotmánymódosítást, amellyel kettőszáz főben maximalizálnák a képviselők számát. Az indoklás szerint ugyanis az alkotmányba beillesztett létszámelőírás kikényszerítené a kompromisszumot a pártok között.

Ez korántsem egyértelmű, mivel a mulasztásos alkotmánysértés nem szankcionálható, így számtalan olyan kérdés van, amelyben nem született megoldás. Ráadásul úgy rögzíteni a parlament létszámát, hogy nem rendelünk hozzá konkrét szabályozást, kifejezetten felelőtlen dolog. Pontosan azért, mert a részletek az igazán fontosak a pártok számára. A Fidesznek ellenzékben bevett eszköze az indoklás és a kidolgozottság nélküli bejelentés, gondoljunk a Szerencsejáték Zrt. adójának felhasználására az egészségügyben, vagy az ellentételezés nélküli radikális adócsökkentésre.

Ezekkel a népszerű javaslatokkal uralni lehet a napirendet, ami mindig fontos egy ellenzéki pártnak. A kormány elképzelésére ugyan reagáltak azzal, hogy ők mindkét ágat megtartanák és feleznék, de már korábban több szakértői anyag is kimutatta, hogy ez komoly problémákat okozna a körzetek újrarajzolása, nemkülönben a súlytalan - és így kompenzációra, arányosításra alkalmatlan - listák miatt.

Az egyfordulós választás, amellett hogy olcsóbbá teheti a rendszert, az őszinte szavazásra (vagyis első számú preferenciájuk választására) kényszeríti a választókat és előre tisztázott koalíciókra a versengő feleket, így csökkenne a kispártok zsarolási potenciálja. Merthogy jelenleg a két forduló közti visszalépések révén a kispártok nagyobb szerepet kaphatnak a politikában, mint amit valós támogatottságuk indokolna.

A korábbi egyeztetések kapcsán többször is felmerült, hogy a két nagypárt öszszefoghat, és közös érdekei alapján úgy változtathatja meg a választási rendszert, hogy az a nagypártok felülprezentálását segítse, erre azonban nem került sor. És mára egyre kevésbé várható, hogy együtt szavazzanak. A két párt közti politikai ellentét, s még inkább érdekeik különbözősége miatt nem. A Fidesz számára az egyéni kerületek jelentik a siker zálogát, az MSZP számára a lista a várható vereség mérséklését.

A választási rendszer megváltoztatására nagy valószínűséggel nem kerül sor oly módon, hogy már a 2010-es választásokat is érintse, mert az már túl közel van. Azt viszont most még egyáltalán nem lehet tudni, hogy az MSZP támogatottsága mekkora lesz 2014-re, a következő választásokra. Így előfordulhat, hogy a szocialisták taktikai hibát követnek el a saját jövőbeli eredményeiket rontó változtatással. Ráadásul ezzel a javaslattal mintegy elismerik középpárttá válásukat, amely visszaüthet, önbeteljesítő jóslattá válhat. Mindezek alapján a mostani javaslat inkább csak gesztus a "kisebb parlamentet" vágyó választók felé, az egyfordulós rendszert régóta óhajtó MDF felé és a kispártként az új szisztémából szintén profitáló SZDSZ felé.

Szepes Zsolt, a Progresszív Intézet elemzője