A xenofóbia nemzetközisége
Pedig nevük alapján akár magyarok is lehetnének mindketten. Nem. A román nacionalizmus realista. Pontosan tudja: mi, magyarok, nem jelentünk igazi veszélyt a román nemzetre. Ami persze nem jelenti azt, hogy időről időre a román értelmiség színe is elverje rajtunk a port. A java vagy hallgat (lásd Liiceanu, Plesu), vagy kétértelműen védelmünkre kel. Vannak persze kivételek is, mint Smaranda Enache, akik egyértelműen kiállnak mellettünk. És természetesen a romák mellett is.A romakérdés azonban - nacionalista szemmel nézve - jóval komolyabb ügy, mint a magyar. Ha ugyanis a mai népesedési trendeket meghosszabbítjuk, Romániában (akárcsak Izraelben) egy kisebbség akár egy évszázadon belül is többségbe kerülhet. Ennek a fele sem tréfa. A cigányok "asszimilálhatatlansága", vélik a jó románok, a román államra nézve komoly veszélyt jelenthet. S ha az állam a többség kizárólagos tulajdona, melyben a kisebbségek legfeljebb megtűrtnek számíthatnak, a veszély valóságos. A kisebbséggé vált többség hatalma csupán diktatórikus eszközökkel lenne fenntartható.
Olvasom az egyik européer román értelmiségi cotidianulbeli blogját, s elborzadok, hogy még az ő olvasói közt is micsoda minősíthetetlen, cigányellenes hangok szólalhatnak meg. Szinte egybehangzó a vélemény, hogy a cigány az cigány, és mindig is az marad. Többen vélik úgy, hogy a veszélyt csakis a Vasgárda módszereivel lehetne mérsékelni.
Mindezt persze korábban is tudhattuk, annál is inkább, mert hasonló hangok a romániai magyar sajtóban is olvashatók (lásd pl. Háromszék). A szóban forgó blogot nem is ezért hozom szóba, hanem azért, mert megszólal rajta a Caravencu című lap egy korábbi - évek óta Olaszországban élő - munkatársa, Razvan Cucui is. Ő az egyébként amerikai kézben lévő - PRO TV riportja kapcsán, mely az azóta már le is zajlott római "románellenes" tüntetést harangozta be, megpróbált utánanézni, milyen elveket is vall az a Forza Nuova, mely a tüntetést szervezi. Az eredmény láttán a nagy román vígjátékírót, Caragialét is ehetné a sárga irigység. A palermói olasz fasiszták ugyanis nem a Ducét, nem is Hitler Adolfot, hanem Zelea Codreanut, a román Vasgárda alapítóját tekintik mintaképüknek. Himnuszuk Avram Iancu nótája. Megkerestem a szóban forgó site-ot (www.forzanuovapalermo.org), s megdöbbenve láttam, hogy a románellenesnek vélt olasz politikai alakulat valójában nemcsak mélységesen románpárti, de egyenesen a "jó", sőt a "legjobb" románok mély tisztelője. A tüntetők pedig korántsem a románok ellen tiltakoznak, hanem a cigányok ellen, azok ellen azonban nemzeti (azaz állampolgári) hovatartozástól függetlenül. Már a site kezdőlapja is magáért beszél: Entra nel sito del cuib C. Z. Codreanu. A cuib fészket jelent, s a román Vasgárda egykori alapszervezeteinek a hivatalos megnevezése volt.
S ezek után már érthető, hogy a román sajtó nacionalista kommentátorai sem fecsérlik idejüket a római erőszaktevők magyarságának taglalására. Fölösleges volna. A nevekből amúgy is nyilvánvaló, hogy a magyarokhoz is lehet közük, de sokkal fontosabb a roma származás. Arról nem is beszélve, hogy a magyarokat minden különösebb nehézség nélkül lehet szidni, az Európai Unióban ezt aligha fogja bárki is a román kormányzatnak felhánytorgatni (ahogyan a szlováknak sem hánytorgatják), a romák elleni megnyilvánulásokat azonban Európa nem nézi jó szemmel. A román sajtó jelentős részét és főként annak fogyasztóit erőteljesen irritálja, hogy nem használhatják a cigány megnevezést. Az úgymond rájuk erőltetett roma szót a románhoz való hasonlósága miatt sértőnek találják. Így aztán olyan körülírásokba menekülnek, mint a "multikulturális állampolgár". Aminek megvan az a nagy előnye, hogy nem lehet egyértelműen eldönteni, mi is valójában: gúny vagy political correctness. Lehet választani!
Azon sem csodálkozhatunk, hogy az Északi Ligát képviselő olasz belügyminiszter, Roberto Maroni évtizedeken át román házvezetőnőt és alkalmazottakat foglalkoztatott - illegálisan. A nyugat-európai szélsőséges nacionalisták a xenofób nemzetköziség jegyében onnan importálják ideológiáikat, ahol az a gyakorlatban is tovább élhetett, Kelet-Közép-Európából.
Nem ez az első eset, hogy a Kelet - eredendően nyugati spórákkal - újratermékenyítheti a Nyugatot.
Bíró Béla, újságíró