A kérdés az, hogy a demokrácia kit hogyan kezel. Továbbá az, hogy létezik-e az elkülönült hatalmi ágakban olyan judícium, amelyik képes helyére tenni a dolgokat. Izraelben erős a demokrácia, olyannyira, hogy még egy "ostromlott vár" hangulatában is képes büntetni az előítéletes, uszító állampolgári magatartást.

A szóban forgó aktivistát azért ítélte el Sulamit Dotan bírónő, mert a gépkocsijára olyan matricát ragasztott, amely a rajta olvasható írás szerint kimerítette a rasszista uszítás "tényállását". A matricán ez állt: "Ha nincsenek arabok, akkor terrortámadások sincsenek." Az elítélt ezzel száguldozta körbe az Izrael által megszállt és döntő többségben palesztinai arabok lakta Ciszjordániát. A helyiek egy ujjal nem nyúltak hozzá.

Noha tudvalévő, hogy az izraeli polgárok ellen elkövetett terrortámadásokat arabok követik el (bár pár évtizede akadtak japánok is), az ítélet indokolásában a bíró előadta, hogy a bűnösnek talált férfi a maga matricájával "az egész arab lakosságot" összefüggésbe hozta a terrorcselekményekkel, s ilyenformán származási alapon szított ellenségességet a lakosság egy egész csoportjával szemben. S ha ez nem lett volna elegendő, a bíró kimondta a következőket: a matricán olvasható "felhívás az arab lakosság kollektív megbüntetését sugalmazta, éspedig oly módon, hogy vagy kiűzés vagy más módszerek igénybevételével tüntetné el (ezeket az embereket), rábízván az olvasó képzeletére, melyiket választja az országnak az araboktól való ťmegtisztításaŤ érdekében".

Az elítélt természetesen a szólás szabadságával védekezett, egyszersmind azzal vádolta meg a rendőrséget meg a bíróságokat, hogy kettős mércét alkalmaznak. Akkor, amikor az arabok "Halált a zsidókra!" kiáltásokkal mennek az utcára, hallgatnak, ám amikor ő egy ártalmatlan matricával autózik, nyomban akcióba lépnek.

Voltaképp nem is mondott hülyeséget. Az ügyben megszólalt egy jogászprofesszor, és elismerte, hogy az izraeli jogalkalmazók "érzékenyebben" ítélik meg a szólás szabadságának alkotmányos jogával való visszaéléseket, ha - figyelem! - bizonyos kijelentések egy kisebbségre nézve sértőek. Ez tanulságos fölfedezés. Főként arra nézve, hogy egy jogalkalmazónak diszkrecionális, nem kétségbe vonható joga "érzékenynek" lennie, ha a többség sért egy kisebbséget, nem pedig fordítva.

A történetet nem minden hátsó szándék nélkül adtam elő, ezt nyilván minden olvasó érzékeli. A nevek felcserélését, a szabad fordítást - miként a bíró tette, értelmezvén a matricán olvasható felhívást - mindenkinek a képzeletére bízom. De hogy mégse legyen minden olyan szép és hízelgő, elmondom azt is, hogy ugyanennek az uszítóan arabellenes szlogennek a terjesztéséért már ítéltek el Izraelben egy embert (egy arab földön élő telepest), s az illető büntetése hat hónapi közmunka volt. Na, ennyiben már hasonlítani kezdünk egymásra.