A cseh elnökség akarva-akaratlanul ezt a vélekedést erősítette fel, amikor rendkívüli csúcstalálkozót hívott össze. Alapjában véve a jó szándék vezérelte a kezdeményezést, az a cél, hogy rávegyék a tagállamokat, határolódjanak el a protekcionista politikától, és kötelezzék el magukat újfent a közös értékek mellett. Ám hogy ilyesmire szükség van, az mégiscsak a válság jele. De Topolánek cseh kormányfőt is egyfajta önzés késztette arra, hogy reflektorfénybe helyezze magát. Felbosszantotta, hogy Sarkozy francia elnök azt találta mondani: miért is kell autókat gyártani a francia piacra Csehországban? Miközben Sarkozy a francia munkahelyeket akarta megvédeni, Topolánek a cseheket. S persze minden állam- és kormányfő meg akarja védeni a munkahelyeket a nemzeti határokon belül. De szavakban kész bármikor deklarálni, hogy az egységes piac él és virul, s csak a koordinált uniós fellépés vezetheti ki a huszonheteket a világválságból.

Ám Topoláneket is felülírták az események. Osztrák, magyar, lengyel kezdeményezésre előtérbe került a nyugat-európai és a kelet-európai bankok viszonya, pontosabban az az ősz óta lappangó probléma, hogy a nyugat-európai vezető pénzintézetek azzal a feltétellel jutottak állami támogatáshoz (az adott ország adófizetőinek pénzéhez), hogy visszafogják kelet-európai tevékenységüket. A visszaeső világkereskedelem és a nemzetközi tőkeáramlás miatt a kelet-európai leányok nagyon érzik a hitelválságot, s azt várják, hogy legalább az Európai Központi Bank terjessze ki műveleteit az eurózónán kívüli uniós államokra. Gyurcsány Ferenc kormányfő ennél tovább ment, mintegy 180 milliárd eurós alap létrehozását szorgalmazta, és felvetette, hogy az euró bevezetésének időszakát is rövidíteni lehetne.

Az uniót külső bírálatok is érték. A nemzetközi intézmények azt mondják, Európa gyorsan szedje össze magát, ha nem akarja veszni látni vívmányait. A Világbank, a londoni EBRD és az Európai Beruházási Bank (IEB) pénteken 25 milliárd eurós kelet-európai bankcsomaggal állt elő. Ez jó kezdet, de a pénz egyelőre kevés.

Ám tegnap az "összefogás" csúcstalálkozóját is az ellentétek uralták: Topolánek - hogy visszavegye a kezdeményezést - közölte: nem támogat semmiféle kelet-európai alapot, egységes, illetve eseti megközelítésre van szükség. Gyurcsány viszont attól tartott, hogy új vasfüggöny ereszkedik a régi és az új tagállamok közé, ha nem jön a segítség, míg a csehek és sokan mások azzal érveltek, éppen az ilyen ötletek választják ketté Európát. Márpedig szerintük nincs két blokk az unióban, így kelet-nyugati átjáróra sincs szükség. S jól érzékelhető: az eurócsatlakozás feltételeit sem változtatják meg. Mégis, hogyan gondolják egyesek, hogy csak úgy becsusszannak a védelmet nyújtó valutaövezetbe, míg annak tagjai kínok kínját állták ki, hogy megfeleljenek az előírásoknak?!

A kiélezett vita arra persze jó lehetett, hogy a vezetők szembesüljenek a súlyos gondokkal, s elinduljanak valamiféle megoldás felé. A rendes csúcsra pedig már csak bő két hetet kell várni.