Az időskori életöröm titokzatos és módos csapata, a Tisztelet Társasága kiszállt, az aszketikus Bokros be. Az MDF érzi az időt. Ez az egyik olvasat. A másik szerint az idő érkezett meg az MDF-hez és Bokros Lajoshoz. Az történik, amit ők évek óta mondanak. Élünk a mának, azt is tehetségtelenül, és most utolért a brutális jövő. A hazug ember és a sánta kutya sorrendje bizonyos körülmények között érdektelenné válik. Mindkettőnél nagyságrenddel gyorsabb a végzet. Az igazság, mondják ők.

Szemben velük a csodálkozás. Szemünk láttára fújtak egymásra emberöltőnyi ideje. Dávid Ibolya 1997-ben például a parlamentben azt mondta, hogy a "Bokros-csomag az elmúlt évben olyan károkat okozott, hogy háborús években volt ehhez hasonló mértékű népességfogyás Magyarországon". Bokros/háborús pusztítás, nemzetromlás. Alább nem adták.

Így múlik el a világ dőresége?

Az biztos, hogy Bokros Lajos nem változott. 1996 végén azzal fejezte be pénzügyminiszterségét, hogy ha nem csinálhatja meg az egészségügyi reformot, nincs értelme maradnia. A reformot, amit most is hirdet. A versengő magánbiztosítók piacát. Azt, ami megbukott a 2008-as népszavazáson. Amelyről azonban Dávid Ibolya azt mondta a parlamentben, hogy az egészségügyi ellátórendszer átalakításának eddig megtett lépéseivel nem az a baj, hogy a célkitűzés hibás lett volna! A tervezés volt felületes, rosszul ütemezett. Tehát a Fidesz által gyűlöletesnek tartott cél jó volt?

Itt érezhető, hogy Bokrosnak és az MDF-nek már lehet köze egymáshoz. Mert az MDF változik. Hogy mennyire, azt a párt alapítványának főigazgatója, Kiss Gábor által jegyzett, a fórum honlapján néhány nappal ezelőtt megjelent írás még sarkítja is: "Bokros Lajos reformprogramja alapján joggal nevezhető az angolszász jelentést alapul véve konzervatívnak, de jobboldalinak nem. Bokros listavezető pozíciója az MDF számára identitás szempontjából paradigmaváltást jelentene. Hogy a párt és a párt tagjai készen állnak-e erre, kérdéses." Az nem kérdéses, hogy a szerző az MDF és Bokros értékvilágát közösnek szeretné látni.

Tény, az MDF már hosszú ideje konzervatív pártként definiálja magát, de nehezen tudta érzékeltetni az emberekkel, hogy ez mennyiben különbözik a jobbközép pozíciótól. Különös módon épp egy balról indult reformer kitüntetett szerepbe hozásával tudja megmutatni, hogy komolyan veszi a konzervativizmust. Kockázatot vállal érte. Egy bárhová is nehezen illeszthető, de aligha nélkülözhető embert előbb saját szervezetével próbál elfogadtatni, hogy aztán politikailag is helyzetbe hozza. Önmagával együtt. De miért kell ehhez még egy Habsburg is? Hacsak nem a konzervativizmus miatt.