Derék nyugdíjasszervezeteink tehát minden olyan módosítást támogatnak és elfogadnak - sőt "értenek", ami nem az ő bőrükre megy. De csak azokat! Úgy gondolom, hogy sok kérdésben kompetens lehet egy nyugdíjasszervezet, de az 55 és 60, esetleg 62 éves korukban nyugdíjazott polgártársaink részéről tisztességtelen helyeslően nyilatkozni arról, hogy mások náluknál 3-5, sőt 10 évvel tovább dolgozzanak, és így 3-5, sőt 10 évvel rövidebb ideig élvezhessék a megérdemelt nyugdíjas éveket, amit esetleg már egészségi problémákkal küszködve kezdhetnek el. Még viszonylag fiatal, tevékeny éveikben pedig a megnyilatkozókkal ellentétben dolgozniuk kell - már ha kapnak hatvan-egynéhány évesen munkát, arról nem is beszélve, hogy a megnövelt szolgálati időhöz már ma is alacsonyabb kezdőnyugdíj társul, és nekik nem lesz 13. havi ellátmányuk sem.

Mostanában egyre több szó esik arról, hogy éleződik a társadalmi feszültség a különböző korosztályok, így többek között a társadalom valamennyi terhét cipelő aktív dolgozók és a nyugdíjasok között. Tény, hogy a politika döntéseivel rendre az előbbieket sújtja, és az utóbbiaknak kedvez. A kormánypárt nyilván nem akar meghatározó szavazóbázisa érdekei ellenében fellépni, még akkor sem, ha így a soha, semmilyen járulékfizetéssel alá nem támasztott 13. havi nyugdíj megvonásával megtakarítható bő másfél száz milliárd forintot több, mélyen húsba vágó megszorítással képes csak ellensúlyozni. Akkor sem, ha egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy minden ígéret ellenére, húsz esztendővel a rendszerváltás után a mai járulékfizetők bizony nem saját majdani nyugdíjukra takarékoskodnak, hanem havi rendszerességgel finanszírozzák a mai nyugdíjasok ellátmányát. Ha nem így lenne, akkor a jelenlegi munkanélküliségi ráta mellett semmi nem indokolná a nyugdíjkorhatár emelését. A kormányzat azonban az idősebb - és általánosságban jobban kereső, tehát magasabb járulékot fizető - korosztály munkában tartásával egyre leplezetlenebbül igyekszik pótolni az immár feneketlen nyugdíjkassza növekvő hiányát.

Bármilyen szomorú következményei is vannak korosztályom számára, ez még - úgymond - beleférhet a demokrácia nevű össznépi társasjáték írott és íratlan szabályaiba. A kormányt ugyanis le lehet váltani. A nyugdíjasokat azonban nem, a nyugdíjasok sem politikai, sem anyagi felelősséget nem viselnek a kormány döntéseiért. Ezért az őket kedvezően érintő, mások számára azonban kimondottan hátrányos és fájdalmas döntések demonstratív támogatása jogos visszatetszést kelt az érintettek népes táborában. Nyilván más lenne a helyzet, ha a kormány terveiben a fiatalabb nyugdíjas korosztály reaktiválása is szerepelne. De erről természetesen szó sincs. Így marad az elvtelen (vagy elvtársi?) helyeslés.

Erre szokás mondani: könnyű máséval verni a csalánt!

Sebes Andor

Budapest