Amennyire helyénvaló ez a követelés, annyira nem helyénvaló a neve. Ilyen béketervre ott van szükség, ahol etnikai alapon hatalmi-területi igények csapnak össze. Sok ilyen hely létezik a világon, de a mi esetünkben valami egészen másról van szó. Arról, hogy különböző (gyakran kettős) identitású magyar állampolgárok szeretnének normális körülmények között, békében, nyugalomban élni - és nem tudnak. Nem hagyják őket vagy/és nem hagyják egymást. Nem hagyja őket a létbiztonság, a közbiztonság együtt járó hiánya. Sújtja őket a szegénység, a bűnözés, a munkanélküliség, az előítéletek. A saját előítéleteik és az ellenük irányulók.

Ezeket a bajokat annál nehezebb kezelni, minél inkább etnikai alapra csúsznak - csúsztatjuk őket. Mert annál kevésbé lehetséges a bajok behatárolása és az okok racionális feltárása. Ha a szegények, munkanélküliek, bűnelkövetők, áldozatok, fenyegetettek, félelemben élők, iskolázatlanok, a társadalomból kirekedők különböző csoportjait objektív mutatókkal, szakszerű kutatásokkal, tárgyszerűen határozzuk meg, akkor a meghatározás pontos lesz, már amennyire lehet. Ha pedig etnikai alapon besoroljuk a különböző csoportokba azokat, akik nem tartoznak oda, és kihagyjuk azokat, akik oda tartoznak, akkor nagyon-nagyon pontatlan. Ezzel a pontatlansággal százezrektől vonjuk meg azokat a javakat, azt a védelmet, azt a megítélést, ami jár nekik, és százezreket részesítünk közpénzből és közerkölcsből olyan javakban, olyan védelemben, olyan megítélésben, ami nem jár nekik.

Ez is nagy baj, de csak a kisebbik. A nagyobbik az, hogy a gondok, szenvedések oki kezelése lehetetlenné válik. Mert a tárgyszerűen feltárható és ésszerűen kezelhető okok helyébe a származás fátuma áll. Olyan végzetes, racionális lépésekkel megközelíthetetlen okokat tételezünk, amelyekkel nem lehet mit kezdeni. Ezért nem is fogunk. Ezért nem is lesz jobb ötletünk, mint az elszigetel(őd)és. Ami tüneti kezelésnek is rossz, s amitől csak még inkább eldurvulnak a konfliktusok, még kétségbeejtőbbé válik a helyzet. Hiszen jelentős részben éppen ettől vált olyan kétségbeejtővé, amilyen most.

Az, hogy az etnikai vonatkozásokat ne vegyük figyelembe, amiben nem muszáj, nem jelenti azt, hogy semmiben sem muszáj. Hiszen lehetetlen figyelmen kívül hagyni, ami a társadalom minden pontján figyelembe vétetik. Ha valakit a származása okán másképp kezelnek iskolában, munkahelyen, önkormányzatban, szórakozóhelyen, rendőrségen, bíróságon, médiában stb., akkor nyilván valamit tenni kell az ezzel járó hátrányok és előnyök (!) kiegyenlítése végett. Nemcsak az igazság kedvéért, hanem azért is, mert akit másképp kezelnek, az nagyobb eséllyel lesz úgy más, ahogy kezelik. Okok és okozatok összeérnek. És ez cigányokra, nem cigányokra - valamennyiünkre igaz. Hiszen nem egyikünk kezeli a másikat - valamennyien kezeljük egymást.

Rengetegen kezelünk rengeteg más származásút békességünk társaként, rengetegen kezelünk rengeteg velünk egy származásút ellenségünkként. Mindkettőre lehet jó és rossz okunk. Nem kell minket béketervekkel ellenséggé és baráttá nyilvánítani.