Az amerikai nép nem szereti a pesszimista elnököket. Ebből adódóan Obama is úgy vegyítette szózatában az élet kemény tényeit és a derűlátó szlogeneket, hogy az összbenyomás vitán felül az utóbbiak javát szolgálta.

Nekem az tetszett a legjobban, amikor az elnök kimondta: az extravagáns költekezés korszakának le kell zárulnia. Holott a költekezés most kezdődik csak igazán. A pénzügyi rendszer feltámasztása - "nem a bankok, hanem a nép érdekében", ez ügyes - vagy másfél ezer milliárdot, az infrastrukturális beruházások, egészségügyi, oktatási kiadások és adócsökkentések közel 8oo milliárdot emésztenek majd fel. Kölcsönből, mert a szövetségi költségvetésnek legfeljebb adósságai vannak, tartalékja egy cent se.

Amerika szerencsés ország, a feje búbjáig is eladósodhat, állampapírjait veszik; amit más megtakarít, ő elkölti. Közben dollárja a kereslet folytán még erősödik is. Egy lengyel közgazdász írta: minél rosszabbul megy Amerikának, annál magasabb a dollár árfolyama. De amerikai elnök a mai globálisnak mondható válságért hamut nem szór önnön fejére. Ezzel még az amerikai véleményformálók se kísérleteznek. A napokban megtudhattuk a New York Times-ból, hogy a válságért "aligha egyedül Amerikát terheli felelősség". Amint múlik az idő, úgy apad az amerikaiak önkritikus hajlandósága. Olyképpen próbálják teríteni a felelősséget, mintha ők csak - a New York Times-t idézem - a gyújtózsinór végét lobbantották volna lángra, a lőporos hordók mindenki pincéjében ott csücsültek.

Amerika legtekintélyesebb lapja hovatovább tőlünk félti országát. Isten bizony azt írta az idézett szerző, hogy az általunk - közép- és kelet-európaiak által - előidézett kockázatok "visszaüthetnek az Egyesült Államokra". Merthogy a pénzügyi rendszer globális, és megeshet, hogy a "hólabdaszerűen görgő kelet-európai és balti hitelválság előidézheti akár a New York városa által kibocsátott kötvények árfolyamesését is".

Az igaz, hogy a mi bajaink "visszaüthetnek" az egész Európai Unióra, de hogy New York városára... Bár... Helyesbítek. Igazsága van a szerzőnek, éspedig hazafias. Helytálló a példája, miszerint ha egy amerikai befektető ma bajba jut Kelet-Európában, és készpénzre van szüksége, még azt a gazságot is elkövetheti, hogy amerikai állampapírt ad el, károkat okozván ezzel kölcsönre éhes hazájának.

Nem akarnék ugyan a honi újságírásban már-már polgárjogot szerző modorában fogalmazni, de erre tényleg azt tudom csak mondani: pofátlanság.