A szerző országgyűlési képviselő (SZDSZ)

A XXI. század szerencsétlenül kezdődik a számunkra. Amit pár hónapja apokaliptikus víziónak neveztek - az államcsőd veszélye, a GDP visszaesése, százezernyi újabb munkanélküli - mára közhellyé vált a politikusok nyilatkozataiban. Gyurcsány Ferenc októberben még 1,5 százalékos gazdasági növekedésről beszélt, az elmúlt hét elején már ő is 2,5, pár nap múlva 3,0, majd a hét végén "akár 3,5" százalékos GDP-csökkenést prognosztizált. És bejelentette azt a csomagot, aminek a dupláját kellett volna már legkésőbb 2006-ban megtenni. Akkor, amikor a kormánya - benne én is - ezzel a szlogennel látott munkához: reform vagy bukás. A reform leállt pár hónap után, a bukás bekövetkezett. Az ezt követő bársonyos semmittevés önmagában is ártott az országnak, mások pénzén építette tovább a kisebbségi kormány a "gulyáskapitalizmust". Hitelből maradt jól táplált az állam, és a példát követte polgárainak jelentős része is: eladósodtak. Hiszen nem kell félni, nem fog fájni.

De ugyanezt hitette el a nagy ellenzéki párt is. Szerinte sem kell félni, nem fog fájni, föltéve, hogy Orbán Viktor lesz a kormányfő. Akkor ingyen lesz az egészségügy, a diploma, alacsony a gáz és a villamosjegy ára, 14 nyugdíjat kap majd évente a nyugdíjas. Miattuk hiányzik 40 milliárd forintnyi vizitdíj az amúgy is lukas költségvetésből.

Álomba ringatni a polgárt kellemesebb foglalatosság, mint felébreszteni.

A sok lényeges különbség ellenére a két nagy párt valójában ideológiai koalíciót alkot. Mindkettő szerint létezik légkondicionált dzsungel. És hasonlítanak egymásra abban is, hogy mindkét párt egy lapra tesz fel mindent: a szocialisták Gyurcsányra, a Fidesz Orbánra. "Erős ember egyedül a legerősebb" - ez volt a német vaskancellár, Bismarck jelmondata. Mindkét párt vezetője erre a gondolatra épít, pedig a mondás valójában költőtől (Schiller Tell Vilmosából) származik. De más a költészet, mint a valóság.

Minden általam ismert és becsült közgazdász szerint régóta nem tapasztalt gazdasági világválság kezdetén vagyunk. Ekkora gazdasági katasztrófa ismeretlen ellenség, és szakértők szerint nincs ellene kipróbált fegyver. Harc ez a túlélésért, az államok pénzügyi életben maradásáért. Attali, az Európai Fejlesztési Bank egykori alapító elnöke már arról írt novemberben, hogy akár 10 százalékos visszaesésre is készítsenek a családok, vállalkozók, az államok "B tervet". A padlón hullák hevernek, és még nem dőlt el minden halálraítélt - nyilatkozta ugyanakkor a Spiegelben Soros György, és őt idézte a magyar köztársasági elnök az újévi beszédében.

Magyarország évekig a lábát lógatta, mondta a kormányfő a minap. A világ újrarendeződik, új győztesek és vesztesek születnek. Életben maradunk, vagy gyermekeink, unokáink Európa szegény övezetében élnek majd? Ma már nem az a kérdés, lesz-e 13. havi nyugdíj, hanem hogy ki tudja-e fizetni a nyugdíjat jövőre a kincstár.

Ezt a kérdést kellett megválaszolni a népi kezdeményezés szavazásakor, és ezt kell a követő hónapokban is. Mindent egy lapra tegyünk fel? Jobb a zöld, mint a makk alsó? A népi kezdeményezés elfogadása, a két kártya cseréje nem jó megoldás. Ultiban az alsó fontos lap, jó az, ha betlizünk, szépet-jót ígérhetünk. Durchmarschnál is fontos a sorban, de az élre ász kell. Most pedig hosszú, fájdalmas menetelés kezdődik. A jelenlegi kormány nem erre alakult.

Ezért javasolt az SZDSZ szakértői kormányt ősszel. Ezt az ötletet az elmúlt hónapok során már sokan eltemették. "Ilyen intézményt nem ismer a Magyar Köztársaság Alkotmánya" - mondták. Ez félreértés. A szakértői kormány nem jogi, hanem politikai kategória, éppen úgy, mint a Fidesz szóhasználatában a "polgári kormány" volt. Nem az a kérdés, hogy szerepel-e ilyen elnevezés az Alkotmányban (nem szerepel), hanem az, hogy hordoz-e értelmes politikai üzenetet, és szóhasználatként elfogadja-e a választó polgárok, a beszélő, érvelő emberek kritikus tömege. De a szakértői kormány ma már kevés, válságkormányra van szükség. A válságkormány általában nagykoalíciót, deklarált politikai szövetséget jelent. Ez viszont ma Magyarországon elképzelhetetlen. Mi lehet a megoldás?

A következő egy évben olyan kormányfőre van szükség, aki politikai értelemben nem túsza, nem foglya saját pártjának, s aki nem azt tekinti elsődleges feladatának, hogy szavazatokat vásároljon a maga számára a 2009-es és 2010-es választásokon. Aki képes és akit képesnek tartanak arra, hogy meghozza azokat a kényszerű, fájdalmas gazdasági és strukturális intézkedéseket, amelyek - minden szakértő szerint - elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy a magyar gazdaság, a magyar családok minél kevesebb veszteséggel éljék túl a válságot úgy, hogy a szegények ne legyenek még szegényebbek. Ha az új kormányfő nem politikai fogoly, akkor cselekvőképes kormányt tud összeállítani politikusokból és szakértőkből. Ennek vezetője, tagja lehet Bokros, Szapáry, Osvath, Kopits, Oblath, Surányi és még sokan (e sorban Bokros előnye az államigazgatási tapasztalat is). A válság szempontjából kevésbé érzékeny posztokat betölthetik akár politikusok is. Hatékony kormány inkább képes a párbeszédre az ellenzékkel is, hiszen az ország kárát ők sem akarhatják. Ilyen kormánynak van esélye arra, hogy az országot a mainál lényegesen jobb állapotban adhassa át a következő választás győzteseinek.

Ez a megoldás működőképes lehet. A szocialistáktól belátást, mértéktartást, az ellenzéktől felelős magatartást igényel a nemzet érdekében. Ez jó megoldás Gyurcsány Ferencnek, mert lehetőséget ad számára, hogy a választásig újraépítse a pártját és önmagát. Jó a Fidesznek is, hiszen, ha győz, 2010-ben egy jobb állapotban lévő országot vehet át. Ezt a megoldást támogathatja az SZDSZ, mert jó Magyarországnak.

Egy válságkormány esélyt ad arra, hogy megegyezés szülessen a válság sikeres kezelésének alapvető kérdéseiben anélkül, hogy a pártok a fájdalmas intézkedések teljes politikai súlyát magukra vállalnák. Bebizonyíthatják, hogy nem a hatalom, hanem a magyar családok egzisztenciája, a munkahelyek megőrzése, az államcsőd elkerülése az, ami igazán fontos a számukra. Magam sem vagyok biztos abban, hogy az a hatásos műtét, amit javasolok. De az biztos, hogy rendkívüli megoldásra, különleges műtétre van szükség, mert ebben az állapotban a beteg nem bírja ki a következő másfél évet.