Modern ősközösség

Kenyérsütő tudományommal, alapszintű horgolási-kötési ismereteimmel, gyerekkoromból rám ragadt gyógynövénytani tudásommal és a kapáláshoz, gyomláláshoz meglévő pozitív hozzáállásommal úgy tűnik, magam is hasznos tagja lehetnék egy mostanság formálódó közösségi rendszernek.

Mind gyakrabban hallom ugyanis, hogy falvakban és kisvárosokban olyan csoportok szerveződnek, amelyek előrelátásukat hangsúlyozva, vagy tényként kezelve a gazdaság összeomlásának rémképét, önfenntartó közösségek létrehozásával védekeznének. Persze, nemcsak a pánikreakciók kiváltására is alkalmas hírek hallatán, a boltok kiürülésére számítva adja fejét valaki önellátó életmódra - jó néhány ismert esetben a romantikus érzületeknek volt döntő szerepük az efféle döntésekben. Igaz, ezek csak egy-egy csodabogár vagy család elhatározását jelentették - a legújabban hallottak viszont csoportokról szólnak.

Képzeljük csak el!

Az egyik család kecskéket, teheneket tartana, a másik búzát termesztene, a harmadik gyümölcsfákat ültetne, a negyedik erdőket telepítene, az ötödik vetné a vályogot, hogy abból házak épüljenek, a hatodik tyúkot, kacsát, libát nevelne, mások malmot, borászatot üzemeltetnének - koccintani csak kell. Lenne persze kovács, bognár és más iparos is a közösségben. Talán fodrász, borbély, óvónő meg tanítónő, s bizonyára orvos is. Fogorvosra valószínűleg nem lenne szükség, ha a patkolókovács - a hagyományokhoz híven - jól bánna a harapófogóval. Sok haszontalan szakma rekedne a közösség falain kívül: mire mennének a filozófussal, ha nem tudja törni a kukoricát? Mit kezdenének a színésszel, aki kecskét még életében nem fejt? Az asztrológusnak még talán adnának tojást, kenyeret, de teremne-e babér könyvkiadónak, írónak, utcaseprőnek, közgazdásznak, operaénekesnek, grafikusnak, francianyelv-tanárnak, korrepetitornak, táncosnak, színházi súgónak? Netán újságírónak?

Nemigen.

Egy ilyen közösség meglehetősen haszonelvű. Gyenge pontja viszont, hogy a bizalom tartaná össze. Odaadom a kecskémet, de biztosan megkapom-e cserébe aratáskor a nekem járó búzát? Ha préselni viszem a szőlőt, nem lopják-e el a fele bort? Ér-e egy tucat vályogtégla négy tucat kacsatojást?

Végül is éppen a közösséget összetartó legerősebb kötelék - a bizalom - áll szemben a létrehívását kiváltó okkal, a bizalom hiányával. A bizalmi válság kellős közepén kellene bizalomra épülő közösségeket kovácsolni.

Igaz, a kockázat nem túl nagy: ha nem sikerül, elmegyünk a boltba tejért.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.