Megint azt gondoljuk, hogy igazuk van, tényleg sok az adó, és nagy az állami jóságoskodás. Jól esne azonban, ha a vállalkozói oldalnak nagyobb nehézséget okozna annak kimondása, hogy az ő terheiken kell segíteni, és a munkát végző (vagy még ahhoz sem jutó) embertől kell visszavenni. Nehéz azonosulni az önfeledt mozdulattal, amellyel maguk felé hajlik a kezük. Hiányzik az ígéret, a vízió arról, hogy mit kezdene ez a szféra a sok könnyebbséggel. De mégis: az ő igazságuk gravitációs ereje most a legnagyobb.

Az is igaz, hogy a Bokros-időszakra sem úgy emlékszünk, mint amikor a nyomor zuhant az országra, viszont úgy, mint amikor jobbról a Harag napja jött válaszként, illetve a Fidesztől a magyarok sanyargatásának vádja adta meg a most is követelt gazdasági átalakítás közéleti kereteit. Most sem várható más.

A nyugalmat választók megpróbálnak egymás felé fordulni, a túloldalon viszont a Reformszövetség javaslatai után sem számít más, mint hogy a másik fél ürítse fenékig a bürök poharat, korszerűbben: aki hülye, haljon meg, vagyis mondhat bárki bármit, az embereknek itt nem kell terheket a vállukra venni, elég ha ma feloszlatja magát a parlament, és a nemzet lábra kap. Ha marad az Országgyűlés, a nemzet vessen magára. Vagy menjen a Kossuth térre, úgyis mindjárt itt van március 15-e, gyűlnek a tojások hűvös halomba. Orbán Viktor tegnapi beszéde annyiban árnyalja a helyzetet, hogy már nyugat-európai parlamenteket is támadni lehetne, mert ők is elárulták az új tagországokat, köztük a magyar nemzetet.

Minden olyan, mint régen, csak a valóságos helyzet megrendítően új. Nem életszerű, hogy csupa jól-rosszul bevált mondattal meg lehetne közelíteni. Csakhogy most muszáj lépni is, különben az események elsodornak. A kormánynak reagálni kell, ha vállalja a felelősségét annak, hogy a helyén marad. Ha tovább szűkítené a társadalom életlehetőségeit a gazdaság rovására, akkor nagyon nehéz lenne fenntartania a köznyugalmat, másrészt a saját pártja lojalitását. Nem tudna többséget teremteni a teljes szikkasztáshoz. Ha viszont nem megy el a határig, ahol esély van a válság hatásainak tompítására, politikai gyengeségét egy egész ország bánja. Nem tehet mást, úgy kell kormányoznia, mintha ereje teljében számíthatna minden tisztességes társadalmi erőre egy nagyon szűk szoros felé navigálva. Mintha szabadon lehetne bátor.

Látszólag csak kicsit kell változtatni - de mindenen. Ahogy a szombati Operabál példáján látni: a szervezők büszkén jelentették be, hogy közreműködésükkel az egyik leghíresebb budapesti vendéglő 1500 adag paprikás krumplit főzött hajléktalanoknak. Más megközelítéssel: ha minden résztvevő csak ötvenezer forintot ad, az év minden napján ugyanennyi adag ingyen paprikás krumpli főzhető. És akkor, gyerünk, bálozzunk - ideje!