Puszta kíváncsiságból odament T. úr is. Sejtette ugyan, hogy az est célközönsége talán nem pont ő - akinek szülei megjárták Auschwitzot, illetve Mauthausent, akinek nagybátyja, nagynénje és az ő két kisfiuk Kamenyec-Podolszkban lelte halálát. Ám úgy véli, mindenkit meg kell hallgatni. Attól a gyűlölködő hangvételtől és alpári stílustól azonban, amely valamennyi beszédre jellemző volt, felfordult a gyomra. Kisétált hát a zsúfolásig telt nagyteremből, friss levegőt szívni. Az előcsarnokban könyvárusító asztalba botlott. Olvasó ember lévén tüstént odalépett.

Ám azonnal hátrahőkölt. Nem akart hinni a szemének: az egykori Zsidókutató Intézet igazgatójának, a legalantasabb antiszemita uszító Harc című hetilap főszekesztőjének, a háborús bűnösként kivégzett Bosnyák Zoltánnak egyik könyvét pillantotta meg, a Magyarország elzsidósodását. Reprintben és láthatatlan állami pecséttel, hiszen bármennyi kísérlet zajlott eddig az ilyen mocskos művek újrakiadásának megakadályozására, mind kudarcba fulladt, lepattant a rendőrség, az ügyészség és a bíróság ellenállásán.

T. úr ráérzett a helyzet hihetetlen fonákságára: nem csupán Bayer Zsolt és Széles Gábor, de Pelczné Gál Ildikó szereplésének színhelyén árusítják a minden zsidó kiirtására felszólító könyvet. Arra gondolt, ezt senki nem fogja elhinni neki. Vett hát egy példányt, és áfás számlát kért: az bizonyítja, hogy ezen a napon és ezen a helyszínen vásárolta azt.

Bent közben véget értek a szónoklatok, a tömeg zöme kihömpölygött. Sokan azonban bent maradtak, s T. úr észrevette, néhányan dedikációt kérnek Bayer Zsolttól. Aki letelepedett a pulpitus asztalához, és szorgalmasan aláírogatott. T. úr gondolt egyet, és beállt a publicistára várakozó sorba. Hamar sorra került, s az első oldalon kinyitva odatolta Bayer elé a Bosnyák-könyvet. Bayer rápillantott, majd tétovázás nélkül a két címsor alá írt két sort. Így fest hát most e kötet első oldala: Magyarország elzsidósodása. Írta: Bosnyák Zoltán Szeretettel Bayer Zsolt.

Dr. Kende Péter Budapest