Mivel az ügy szakmai részletei bonyolultak, jól lehetett azzal riogatni, hogy a köztársasági elnök aggályai és az Alkotmánybíróság lassúsága miatt rettenetes veszteségek érik a magyar gazdálkodókat. Az érvek közé blöffök is kerültek. Például, hogy elveszítjük a brüsszeli agrártámogatásokat - ami egyszerűen nem igaz: áttérés nélkül is megkapjuk az idén is, ugyanúgy, mint tavaly - legfeljebb nem azok, és nem termelés nélkül, akik 2006-ban földet béreltek valahol. Vagy például, hogy azért megy tönkre az állattenyésztés, mert elveszítjük az éves kifizetés szabadon felhasználható tíz százalékát, amit az állattenyésztés támogatására fordíthatnánk. Ezt az összeget amúgy sem használhatnánk a legnagyobb súlyú sertés- vagy a baromfiágazat támogatására - a szarvasmarha- és a kecsketartókon segítene valamit. Az állattenyésztés valóban visszaszorul Magyarországon - de legfőképpen azért, mert eladták a feldolgozóüzemeket, ahol a vertikum haszna lecsapódik, az EU pedig a gabona és az olajos magvak termelését támogatja aránytalanul magas összegekkel.

Az SPS-rendszert Nyugat-Európában az élelmiszer-túltermelés visszaszorítására vezették be - elválasztották a támogatást a termeléstől. Éppen ezért blöff az is, hogy az uniós támogatás igazságos, mert azé a pénz, aki a földet megműveli. A SPS-rendszerben a pénz azé, aki egyszer, valamikor privilégiumot, "történelmi jogosultságot" szerzett rá. Ennek az igazságtalan állapotnak az unióban is készülnek véget vetni - de az is csúsztatás, hogy a kialakuló új rendszerbe Magyarország csak akkor szólhat bele, ha előbb bevezeti az SPS-t. Tagok vagyunk, minden uniós ügybe beleszólhatunk.

Az SPS-rendszer bevezetésének egyetlen értelme lenne: hogy eszközt adjon a földbérlők kezébe a bérleti díjak leszorítására. Az igaz, hogy a körülbelül kétszázezer magyar földhasználó versenyképessége növekedne - csakhogy egy felelős kormánynak nem szabad szem elől téveszteni: milyen áron? A rendszerváltozás után szétestek a téeszek, tönkrementek az integrációs rendszerek - a mezőgazdaságból ma a vidéki embereknek csak a töredéke tud megélni. Másból sem igen tudnak jövedelmet szerezni - az alacsony téesznyugdíj vagy a segély mellé igenis fontos kiegészítés az a hektáronként és évenként járó 15-30 ezer forint földhaszonbérlet. A magyar mezőgazdaság egykor városi életszínvonalat biztosított a vidéken élőknek. A legtöbb embernek ebből mára csak ez a kevés földhaszonbérlet maradt, és a remény, hogy a körülbelül 1,8-2 millió törpebirtokos számára is megnő a termőföld értéke 2011-ben, amikor föloldják a külföldiek földvásárlási moratóriumát. Az SPS-rendszer a versenyképességre hivatkozva tovább csökkentené ezt a bevételt és a bérbe adott föld értéknövekedését. De nem a piac és a verseny erősödne, ahogyan e rendszer támogatói sugallják, hanem a szegények járadékjövedelmét átirányítanák a gazdagabbakhoz.