A szerző szociológus

Ha - Debreczenihez hasonlóan - vitathatatlan tényként fogadnánk el, amit Pásztor Albert mondott, akkor a következő előfeltevéseket kellene elfogadnunk: 1. Miskolc főrendőre minden erőszakos rablásról tud. 2. Valamennyi eset valamennyi tettesét ismeri. 3. Mindegyikről megdönthetetlen bizonyítékai vannak. 4. A származásukról úgyszintén. 5. Egy adott időszak alapján általánosságban is megállapíthatja, hogy bizonyos bűncselekményfajtát csak cigányok követhetnek el.

Nos, Miskolcon sem jelentenek be minden bűnesetet, és a bejelentettek tetteseit sem mindig kapják el. Ügyes trükk, hogy Debreczeni beleszövi a rendőr szövegébe, mintha csak a felderített bűnesetekről szólt volna - ám ilyen megszorításról szó sem volt. Nullaszázalékos latencia, százszázalékos felderítési mutató és ugyanilyen váderedményesség: ilyen a valóságban nincs.

Szó sincs róla, hogy egyértelműen, pláne "szemmel láthatóan" el lehetne dönteni, ki a cigány, és ki nem az. A cigányság létszámára vonatkozó adatok kétszáz- és nyolcszázezer között ingadoznak.

Magyarországon az etnikai hovatartozást a rendőrségi nyilvántartásokban rögzíteni tilos. Miskolc rendőrkapitánya vagy nem tudhatta, hogy miről beszél, vagy törvényellenesen rögzíti a látókörébe kerülő delikvensek származását. Debreczeni szerint nem rögzít semmit, ebben az esetben viszont Pásztor hazudott, miután jegyzőkönyvben rögzített adatokra hivatkozott (Orbán Viktor is nem létező adatok alapján vélelmezte, hogy a cigány származású bűnelkövetők aránya "napról napra fokozódó mértékben... növekszik". Az ő tényismeretére jellemző, hogy általában a bűncselekmények számát is növekvőnek véli, holott azt viszont megbízható adatokból tudjuk, hogy csökken, s éppen 2001-ben, az ő miniszterelnöksége alatt tetőzött.)

Egy rendőr esetében szakmai alkalmatlanságra következtethetünk abból, ha nem képes saját megnyilatkozásaiban a jogot követni, vagy olyan állításokkal próbálkozik, amelyeket nem tud megalapozni.

Debreczeni szerint ha Nagy-Britanniában szabad a bűnözők etnikai hovatartozását nyilvántartani, akkor nyilván nálunk is. Fals érv. Vannak tisztességes jogállamok, ahol mindenki származását nyilvántartják, szigorúan csak az érintett nyilatkozata alapján. Elvileg Magyarországon is lehetne olyan szabályozás, amely az etnikai identitás nyilvántartását is megengedi vagy előírja - bár épp az inkriminált eset mutatja, milyen nehéz lenne az adatok törvényes kezelését garantálni. A magyar népszámlálási adatokból tudjuk, hogy még anonim nyilatkozatokban is milyen kevesen vallják magukat cigánynak.

Szerzőnk viszolyog attól a gondolattól, hogy bárki is genetikai okokkal magyarázza a romák bűnözését. Nem, szerinte mindez nem genetika, ez kultúra.

Nos, a cigány kultúra - életforma, hagyomány, nyelv, habitus - legalább annyira sokszínű, mint a többségi társadalomé. A baranyai erdőlakó teknőkaparók kultúrája nem téveszthető össze az oláh vásározók és lókupecek kultúrájával vagy a polgári népek szórakoztatására berendezkedő muzsikus cigány kultúrával. Ami leginkább közös bennük, az a húsz, ötven, vagy akár száz évvel is megkésett magyar kultúra. Amit ma az emberek többsége cigány kultúrának vél, azt Illyés Gyula a puszták népe törzsökös magyarságának kultúrájaként írta le.

Ha valaki a háziszárnyasok lopását a cigány kultúra sajátjának akarná tulajdonítani, akkor nem árt felidézni a rátóti legények magyar kulturális hagyományát. A dal szerint a libát lopni induló legényekben nem az volt a furcsa, hogy libát loptak, hanem az, hogy ügyetlen lúzerek voltak, akik élelmesebb kultúrtársaikkal szemben rosszul fogták a nyakát (a nyakát...), amitől is az a dög elgágintotta magát.

Jó néhányan úgy érzékeljük, hogy a helyzet robbanásveszélyes; eszkalálódó pogromhangulat van; s immár vezető politikusok is bűnbakokká teszik a cigányokat a gazdaság és az államháztartás helyzetéért. Az internetes fórumokon egyre többen és egyre bárdolatlanabbul követelik a rendteremtő Dunába lövetést.

Ezeket az aggodalmakat sokan csupán túlérzékeny értelmiségi fóbiáknak vélik. Mit mondjak, legyen nekik igazuk...