Nyilvános bűnbiznisz
Érdekesnek találom a vagyonosodási vizsgálat elrendelését a most gyilkossággal gyanúsított Sztojka ellen. A jelek szerint ő is abból a körből való, amely nagyon csípi sok ember szemét. Egy tíztagú család nem tud öt év munkaviszonyt öszszeszedni, vállalkozásuk sincs, mivel azzal csak baj van, könyvelő kell meg papírok, meg ne adj isten még közterheket is fizetni. Ez nem az ő világuk.
Ilyen emberek mindenhol előfordulnak, nincs olyan, akinek ne lenne az ismeretségi körében hasonlóan levegőből élő, ám nagyon vagyonos, elsötétített ablakú böszme autóval járó nagymenő. És itt felvetődik sok mindenki felelőssége. Például az önkormányzat kisebb településeken mindenkiről tud mindent, nagyobb településeken az önkormányzati képviselő. Nekik talán kötelességük lenne jelezni a gyanús gazdagságokat, mert azért mégiscsak a törvényesség megőrzése is a feladataik közé tartozna. Az a szomorú, hogy ilyen gyalázatos tett kell hozzá, hogy vizsgálódás induljon, holott számtalan eset lehetne. Persze tudjuk, hogy ezektől mindenki fél, a hivatalnok és a rendőr is, és szomorú, hogy tétlenül szemlélik a törvénytelenségből élők törvények felettiségét. Vagy megfélemlítés, vagy megvesztegetés, és szinte nyilvánosan zajlanak a bűnbizniszek.
Mindenki tudja, hogy ezek mögött védelmi pénzek, vagy lányfuttatás, vagy bérkoldulás, vagy "kamionról leesett" termékek utcai árusítása van. De ingatlan, gépkocsi, okmánykereskedelem - és sorolhatnánk, mi mindennel foglalkoznak. Elképzelni se tudom, hogy valaha is elszámoltatja valaki ezeket a nagyágyúkat. Pedig szem előtt vannak, nyilvánosan kérkednek vagyonukkal, még csak nem is óvakodnak, nehogy felhívják a figyelmet magukra. Ezek miatt durvult el a cigányozás, nem a kis stiklik miatt. Ezek az emberek ingerlik a közvéleményt, és aztán sokan általánosítanak, mert a kirakatban a nagydarab, kopasz, szuperkérós, szuperverdás, kilós aranyakkal díszített példány áll. Emellett elsikkad a sok szürke, hétköznapi ember, aki áldozatává válik az előítéleteknek.
Sajnos megoldásnak még a reményét sem látom.
Juhász László
Gödöllő