Olvasom a rendkívüli kormányülés utáni legújabb kormányzati ötleteket. Megdöbbentő! Még a legjobbnak tűnő változtatás sem lett végiggondolva.

A parlamenti képviselők számának csökkentése (199 főre, 176:23 arányban) szép és régóta kívánatos elképzelés. De hol van a magyarországi kisebbségek 13 fős csoportja, akik eddig nem juthattak be a parlamentbe, s ezért az Országgyűlés évek óta mulasztásos törvénysértést követ el? Csak nem a 23 fős országos listából kell nekik helyet adni? A bruttósított családi pótlék hozzászámítása a bérekhez nyilván úgy lesz kitalálva, hogy abból az állami adóbevétel növekedjen. Így történt ez a nyugdíjas munkavállalók esetében is, bevált módszer, tiszta haszon. De mi lesz az állással, munkabérrel nem rendelkező, gyermekes családokkal, akiktől nem lehet levonni a bruttósítást adóként? Nyilván örömmel fogadják majd és gyorsan el is költik a megnövekedett összegű családi pótlékot, aztán egy év múlva felkerülnek az APEH adóslistájára. Az államkincstárnak nem feladata, és nincs is rá kapacitása, hogy havonta szelektáljon, kinek hogy folyósítson családi pótlékot annak függvényében, hogy esetleg épp megszűnt a munkahelye, vagy talált egyet.

Az önkormányzati képviselők számának felezése, ha minden józan megfontolás nélkül történik, a demokrácia megcsúfolását jelenti. Nagyon sok az olyan apró település (500 lakosig), ahol a jelenlegi ötfős testület a kormányzati tervek szerint kettőre apadna. Érdekes döntések születhetnek: egy igen, egy nem szavazat esetén majd a polgármester akarata érvényesül? Ha a két testületi tagból az egyikük, vagy netán mindkettő a polgármester rokona, barátja, lekötelezettje, milyen lesz a vidék jövője? Megyünk vissza a családi hitbizományokhoz? Kétségtelen, hogy a megyék, városok, fővárosi kerületek testületeit érdemes lenne szűkíteni, de alapos megfontolás után. Az ebből eredő, csekély megtakarítás nem éri meg, hogy szétziláljunk egy működő rendszert, inkább a tiszteletdíjak mértékét kéne korlátok közé szorítani, mert sok helyen - és nem a kistelepüléseken! - megélhetési forrás lett a képviselőség.

Az adók és a közterhek csökkentése ingoványos terület, rejtett aknákkal, amelyek sosem az államot, hanem a kisembert fogják megsebezni. A személyi jövedelemadó-kulcsok csökkentése szépen hangzó ígéret, de a minimálbérnél kissé többet kereső dolgozó nettó jövedelme csökkenni fog, ha megszűnik az adójóváírás. Évek óta sláger a munkáltatók közterheinek a csökkentése. Most különösen jól hangzik, hiszen úgy szól a fáma, hogy ettől majd megmaradnak a munkahelyek. De az általános gazdasági válság miatt sok esetben még akkor sem maradnának meg, ha az állam nullára csökkentené a cégek közterheit. Ha nincs megrendelés, és nincs mit gyártani, akkor nemcsak a multik, hanem a kisebb-nagyobb gyárak is bezárnak.

Mint egy visszajáró kísértet, újra felbukkant a már többször is elvetett vagyonadó ötlete. Várható volt, hiszen a költségvetés bevétele napról napra csökken, minden alkalmazott elbocsátásával dupla a kiesés: nemcsak a munkáltató által kifizetett közteher és a személyi jövedelemadó hiányzik, hanem az államkaszszából kell fizetni a munkanélküli-járadékot, majd a szociális segélyt is, ha nem lesz új munkahely. Kell tehát a bevétel, de ezen az áron igen kétségbeesett lépésnek tűnik. Értem én, hogy a medencés, biliárdszobás luxusvillák tulajdonosait nem vágná földhöz egy újabb kiadás, de ez már egyszer elbukott az értékmegállapítás anomáliái miatt. Így mostanra már tényleg csak az egységes vagyonadó maradt, lehet, hogy majd a nyaraló, a víkendtelek, sőt a gépkocsi is beleszámít? Mielőtt bárki demagógiával vádolna, tessenek számolni egy kicsit: az állam ősz óta csak gépkocsikra, bútorokra kb. 8-10 milliárd forintot kötött le. Nem nagy összeg, de ha összehasonlítjuk azzal, hogy nem milliárdok, csak százmilliók kellenének a téli hónapokban idős embertársaink felkutatására, megsegítésére, meghökkentő. Nem olvastam arról, hogy ilyen feladat is lenne esetleg a nagy reklámmal készülő közmunkaprogramban. Pedig érdemes lenne erre is gondolni, az új székeken ülve.

Ötvös J. Attila

újságíró