Az önkritika elfogyott
A könnyeimmel küszködve olvastam Horniák Balázs Milliárdok és vétkesek kerestetnek című (január 29.) írását, amelyben Farkas István, a PSZÁF Felügyeleti Tanácsának elnöke a MÁV Biztosítóval kapcsolatban lezárult belső vizsgálat nyomán kijelentette, hogy a több ezer károsultat és sokmilliárdos kárt jelentő ügy kezelésében mindenben a jogszabályi előírásoknak megfelelően jártak el, nem követtek el hibát.
Mondja ezt annak ellenére, hogy a saját belső vizsgálatuk az alábbiakat állapította meg: 1. Nem valósult meg a kockázatok megfelelő azonosítása, azok kezelésének szigorú megkövetelése, a következetesebb jogérvényesítés és engedélyezési gyakorlat, valamint 2. Az egyesület felügyelésében a gyors reagálás helyett a konfliktuskerülés volt a jellemző, ezért a szükséges döntések elhúzódtak. 3. Nem volt eléggé felkészült a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete a biztosító engedélyének visszavonása után a vagyonelszámolással kapcsolatos feladatokra, az ezzel együtt járó rendkívüli helyzetben felmerülő problémák felismerésére, kezelésére sem.
Mondja mindezt az az illetékes, aki elvileg azért felelős, hogy a szervezet jól működjön. Érdekelne, hogy a Farkas úr szerint mit kellett volna még elkövetnie a PSZÁF-nak ahhoz, hogy felelős legyen a MÁV Biztosító pénzének elvesztéséért, a biztosítottak anyagi károsodásáért? Esetleg az alkalmazottjainak személyesen kellett volna segíteni a csődhelyzet kialakítását? Hogyan lehetséges az, hogy ott, ahol nagyon sok pénz forog kockán, ott a konfliktuskerülést részesíti előnyben a szervezet?
Talán egyszer megérjük, hogy az adófizetők pénzéért lényegesen jobban és hatékonyabban dolgozó emberek vezetnek majd ilyen szervezeteket, olyanok, akik nem maszatolnak, nem kerülik, kerültetik a konfliktusokat gyanús pénzügyek esetén.
Ábrahám Zoltán
Székesfehérvár