Ilyen volt a 4 zloty, ilyen a 4,5, mindkettő katasztrofális ahhoz képest, hogy a lengyelek a múlt év júliusában még 3,2-ért nyaralhattak.

Mindezzel párhuzamosan, ugyancsak tegnap, a forint a 31o-es árfolyamot verdeste az euróval szemben, ami némelyeket idehaza arra indított, hogy kimondják: a zloty húzza lefelé a pénzünket. Ha pár hete nem olvastam volna ugyanezt fordított kiadásban, Varsóból, még hinnék is az okfejtésnek, így azonban nem. Tudniillik igaz ott is, igaz itt is, hogy a valuták árfolyama és a reálgazdaságban zajló folyamatok vagy épp a makrogazdasági adatok változása között alig fedezhető fel összefüggés. Annak, hogy többet vagy kevesebbet fizet az ember Varsóban vagy Budapesten az euróért, kézenfekvő oka nincsen, mert ha volna, akkor "kézenfekvő" ok működött volna abban is közre, hogy fél évvel ezelőtt az euróhoz képest mind a zloty, mind a forint bivalyerős volt.

A baj lengyel irodalmában ma a spekulánsok viszik a prímszerepet. És még csak nem is baljós eszmei mondanivalóval. Az elemzők tudniillik úgy okoskodnak, hogy se a zloty, se a forint nem gyöngülhet "öröklétig", sőt, vélhetően pár héten belül megfordul a trend, mert akcióba lépnek azok a spekulánsok, akik ezeknek a valutáknak az erősödésére spekulálnak. Vélhetően így is lesz.

Ebben a nézetben azonban szerintem túl egyszerű és kerek volna a világ. A pénzpiacokon az uralkodó trend változatlanul a "keleti piacokkal" szembeni csordaszellemű bizalmatlanság, s noha e téren létezhetnek szélsőséges kilengések, látni, hogy a minimális mértékű javulásokat általában nagyobb mértékű romlások követik. A bizalom órákra támad fel, és napokra tűnik el.

Ez egy. Kettő: soha nem lehet eltekinteni attól, hogy mind Magyarországon, mind Lengyelországban kirívóan magas mértékű a lakosság (plusz a vállalatok, közöttük a nem exportáló vállalatok) euróban, illetve svájci frankban mért eladósodottsága, márpedig pillanatnyilag a piacokon ezekből a valutákból nincsen kínálat, pontosabban: a kereslet azt jelentős mértékben meghaladja. Eurót, svájci frankot csak egyre drágábban és drágábban lehet vásárolni.

Következésképp létezik itt egy térségi probléma. Úgy fest, hogy (például) a "visegrádi körben" a tagországok egyénileg képtelenek kihúzni a fejüket a hurokból. Helyes volna, ha ezeknek az országoknak a kormányfői, pénzügyminiszterei, jegybankelnökei közösen sürgetnék Brüsszelt és Frankfurtot (értsd ezen az Európai Központi Bankot), hogy bocsássanak kellő mennyiségű likviditást Varsó, Budapest és Prága rendelkezésére, azaz igen jelentősen növeljék meg azt a bizonyos "segélyalapot". Annyira, hogy az érintetteknek legyen mivel áthidalniuk a legnehezebb időket. Eddig csak az osztrák pénzügyminiszter futkosott Brüsszelbe hasonló céllal - lévén a Raiffeisen, az Erste és a többiek kinnlevősége Kelet-Közép-Európában 22o milliárd euró, a teljes osztrák nemzeti jövedelem háromnegyede, ajvé! -, de, amennyire tudom, minden eredmény nélkül. Hátha most, ha több a lúd...