A lap január 9-én megjelent számában a Veled is megtörténhet című cikkben olvasható az alábbi információ: "Egy kétgyermekes család elhelyezése (átmeneti otthonban) 2,8 millió forintba kerül az államnak évente." A mi városunkban egy 50 négyzetméter körüli bútorozott lakás havi bérlete kb. 40-45 ezer forint, ezeknek a lakásoknak a rezsije további 50-55 ezer forintot tesz ki. Ez havonta kb. 100 000, évente tehát 1 200 000 forintot jelent az államnak. Kérdésem az lenne, hogy a durva és nagyvonalú számításaimon felüli összeget milyen címen számolják el vagy adják hozzá a szükséglakások költségeihez? Megjegyzem, hogy ha ezt az összeget (szigorú felügyelet mellett) albérleti hozzájárulásként osztanák szét a rászorulók között, talán minden ilyen család gondján segíthetnénk.

Barta András

Eger

Tavaly a Balaton északi partján - minden tómelléki állomáson megállva - naponta négy pár vonat járt a Déli pályaudvartól Tapolcáig. Az "ütemes menetrend" azonban valamennyit megszüntette.
A Déli helyett a Kelenföldi pályaudvarról indulnak, és az utasok székesfehérvári átszállással jutnak el oda, ahova szeretnének. Az északi part településein közel száz ifjúsági és diáktábor működik, több ezer kispénzű embernek van üdülője vagy víkendháza, akik - kocsijuk nem lévén - vonattal teszik meg az utat. Mégpedig úgy, hogy Kelenföldön felszállnak, Székesfehérvárott leszállnak, és az aluljárón át - 40-50 lépcső megmászásával - batyustól a váróterembe mennek. Aztán közel egyórás várakozás után visszamennek a vágányok mellé, és felszállva a szerelvényre lényegesen rosszabb - és hosszabb - körülmények között megérkeznek oda, ahová elindultak. Lehet, hogy mi - több tízezren - nem tudunk olyan korszerűen gondolkodni, mint a menetrend összeállítói, ezért csökönyösen ragaszkodnánk a régi, nem "ütemes" menetrendhez, hogy átszállás nélkül juthassunk le a Balaton északi partjára

Kovách György

Budapest

Kállai Ernő, a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa nyilatkozta: "... Ha nem engedik el a kezét annak a roma generációnak, amelyik a hetvenes évek fellendülésének köszönhetően valamilyen fokig belépett a munkaerőpiacra, ma nem itt tartunk. Mindegy, ez már a múlt..."

Hogy lenne mindegy 2009-ben?! Hátha lehet valami hasonlót csinálni! Nem kell ahhoz "... ütőképes cigány értelmiségi elit...". Harminc-negyven éve az építőiparban dolgoztam. Sok cigány talált ott segéd-, betanított munkát, kubikus- és kőművesmunkát. Megbecsülték, dolgozhatott, nap mint nap láthatta keze munkájának eredményét. Kulturált környezetben, munkásszálláson lakhatott. Sőt, a vállalat üdülőjében nyaralhatott. A KISZ (Kommunista Ifjúsági Szövetség) tagjai patronálásával a 8 általános iskolát is el kellett végeznie. Nem volt ott a környéken egy "cigány értelmiségi" sem, csak a népköztársaság alkotmányos rendje. Talán ezt a rendet kéne ismét megteremteni!

Baráth Istvánné

Budapest