Akik az utakon közlekedünk, mindannyian tapasztalhatjuk az egyik legveszélyesebb szabálysértés, a gyorshajtás elszaporodását. A fokozott közúti ellenőrzések talán enyhíthetnének a szomorú statisztikákon. Hasznos volna akár az út teljes hosszán ellenőrizni a sebességet, és kiszűrni valamennyi gyorshajtót. Utópia - gondolhatnánk, pedig nem az. Ha nem is mindenütt, de az autópályáinkon már ma is megoldható lenne, ha valódi volna a szándék az ámokfutók kiszűrésére.

A magyar autópálya-hálózaton - a matrica nélküli matricás rendszer miatt - kamerákat helyeztek el, amelyek az áthaladó járműveket rendszámuk alapján azonosítják, majd egy adatbázisba rögzítik. Az üzemeltető ennek alapján szűri ki a "potyázókat". A rendszer azonban minimális változtatással, csekély többletköltséggel alkalmas lehet a mindenkori gyorshajtók megregulázására is.

A megoldás pofonegyszerű. Mint tanultuk, az átlagsebesség: az út osztva az út megtételéhez szükséges idővel. A számítógépes rendszer tehát rögzíti az áthaladó jármű rendszámát, az áthaladás pontos időpontját és az ellenőrző pont azonosítóját. Az így begyűjtött adatokból, a felállított kamerák pontos helyéből és azok egymástól mért távolságából utólag is meghatározható, hogy melyik jármű melyik szakaszon ment a megengedett maximális sebességnél nagyobb átlagsebességgel. Az adatbázist összekapcsolhatjuk a gépjármű-nyilvántartással is, és így a rendszám alapján azonosítható minden egyes jármű típusa is. Utóbbi azért fontos, mert a különböző jármű-kategóriák - teherautó, kamion, autóbusz, személygépkocsi - más-más sebességgel közlekedhetnek. (A nyerges vontatók például, bármily hihetetlen, maximum nyolcvannal.)

Míg ma a sebesség-ellenőrző radarok környékén (de csak ott) szabályosan közlekedő gyorshajtókat semmi sem tartja viszsza a száguldozástól, egy ilyen rendszerben értelme sem lenne a gyorshajtásnak, hisz a következő ellenőrzési pontig lassú menetbe kapcsolva kellene elvesztegetni a sebességtúllépésből származó időnyereséget. Tehát preventív hatása is volna, gyakorlatilag "leszoktatná" a notórius gyorshajtókat életveszélyes szenvedélyükről.

Egy ilyen rendszer bevezetéséhez elsősorban elhatározás kellene, esetleg néhány kapcsolódó jogszabály módosítása az adatvédelemért aggódó ombudsmanok megnyugtatására, és minimális technikai fejlesztés. Az adatok ma is rendelkezésre állnak, és az ún. "adatbányászat" alkalmazásával akár ma is meg lehetne állapítani, hogy adott nyári napon melyik jármű, hol és hány alkalommal lépte túl a megengedett sebességet.

Javaslatomat bő egy éve elküldtem az illetékes hatóságoknak, ahonnan azt a választ kaptam: tanulmányoznak külföldi példákat, és tervezik hasonló rendszer kiépítését, sőt 2008 tavaszán egy kísérleti szakaszon ki is próbálják. Nemcsak a tavasz, az év is elmúlt már, de kísérleti üzemnek nyoma sincs.

Sebes Andor

villamosmérnök, informatikus