A román kézilabdázó, Marian Cozma veszprémi meggyilkolását ekkor még senki sem sejthette. A február 8-án hajnalban bekövetkezett tragédia azután - a roma társadalom szószólói, érthetően, egyöntetűen elhatárolódtak a szörnyűségtől - utólagosan vérrel húzza alá a mondanivalómat, s ha ugyan közvetett módon is, még súlyosabb nyomatékot helyez a roma lakosság tragikus sorsa rendezésének sürgető szükségére. A lap célzatos elemzésére ösztönzött másoké mellett Ács Zoltán kaposvári olvasó levele is (Vasárnapi Hírek, Levelet hozott a postás, február 8., Kisebbségvédelem), amelyben a cigány kisebbség védelmében megjegyezte: "A baloldali médiumoknak sajnálatosan nagy a szerepük és felelősségük a jelenlegi szembenállás kialakulásában és erősödésében. A probléma féloldalas láttatása, nemritkán a tények kifordított értelmezése eltorzítja roma kisebbségünk önértékelését, és szítja a kölcsönös ellenérzéseket."

Legutóbb két alkalommal is a bírálat eszközével éltem, ezúttal viszont a levélíró által elmarasztalt médiumok sorából ki kell vonnom a lapot.

A rendőrtiszt utalása a bűncselekmények etnikai jellegére lavinát indított el a politikában és a médiában egyaránt. A megnyilatkozását első oldalon közlő számban Czene Gábor teljes oldalt szentelhetett saját, és a Political Capital figyelmeztető gondolataira: "Az eddigi integrációs politika kudarcot vallott... és a felelősség - mással össze nem vethető arányban - a politikai elitet terheli." Az oldal azután helyet adott még Granasztói Györggyel, a Batthyány Alapítvány elnökével készített interjúnak, aki tömör egyszerűséggel fogalmazott: "...A helyzet egyszerűen elviselhetetlen."

A hét következő napjait ellentmondások, zavarok tarkították: a felfüggesztett, majd áthelyezett kapitány mellett háromezren tüntettek Miskolcon, közöttük az MSZP-s polgármester, együtt a megyei közgyűlés fideszes elnökével, SZDSZ-es politikusokkal, civilekkel, a Jobbikkal és a Nemzeti Őrsereggel. Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter meggondolta magát, és visszahelyezte tisztségébe a kapitányt. Néhány nappal később a miniszterelnöktől költségvetési támogatást kért, hogy a kritikus helyeken megerősíthesse a rendőri jelenlétet. Ezt a kormányfő elutasította, majd kétmilliárdot mégis előteremtett. A legkülönösebb fejlemény magához a borsodi cigányvajdához, Lakatos Attilához fűződik, kiállt ugyanis a rendőrkapitány, illetve a cigánybűnözés kifejezés mellett. Nem mellékesen, az utóbbit következetesen megtette már korábban is: "Ha húsz rablásból húszat cigány követ el, akkor az mi, ha nem cigánybűnözés, testvéreim...? ...Arab...? A cigánykérdés nem öt, hanem ötven év múlva is téma lesz, de a bűnözést le kell állítani!" - jelentette ki nemrég.

Ami az olvasó számára meghatározóan érvényesült a lapban, az a tárgyilagos megközelítés, nyugalmat sugalmazó s arra intő felfogás, valamint a tájékoztatás sokoldalúsága volt.

A vizsgált, a közhangulatot egyre érzékelhetőbb feszültséggel terhelő periódusban - megítélésem szerint - egyik leginkább figyelemre méltó számát február 6-án adta közre a szerkesztőség, amelyben ráadásul a műfaji változatosságra való törekvése is érvényre jutott.

Első oldalán a hátrányos helyzetű romák, a mélyszegénységben tengődő rétegek számára is reménysugarakat felvillantó szegénybank létrehozásának lehetőségéről szóló írás indult. Itt jegyzem meg, hogy a lap első oldalas főcímeivel is jelezte, mennyire fontosnak tekinti a végzetesen elhanyagolt kérdés érdemi kezelését. A jelzett napon, pénteken "Startra vár a szegénybank", másnap "Költséges az elrettentés" cím szerepelt az első oldal élén. Február 9-én már nyilvánvalóan a veszprémi "Sokkoló gyilkosság" került ide, majd másnap, kedden is a közvéleményt elsősorban foglalkoztató, felfoghatatlan bűntény követelte a főcímet: "Veszprém búcsúzik, Enyingen félnek". Négy nap után került azután az élre más - Hunvald György, Erzsébetváros polgármesterének őrizetbe vétele.

A kiemelt számra visszatérve, Ónody-Molnár Dóra gondosan szerkesztett összeállítást készített. Fény címmel megjelent publicisztikája ezen felül azt a paradoxszerű dilemmát taglalta a sajókazai romatelep áramlopóinak példáján, hogy "Milyen módon lehet támogatni azokat, akik nyomorban élnek, de törvénysértést követnek el...?" A Fény mellé tördelve jelent meg a Roma Polgárjogi Alapítvány beszámolója Miskolcról - Tabuk és rasszizmus nélkül -, a Fórum rovatban pedig a kérdés tekintélyes szakértője, Lévai Katalin, az Európai Parlament szocialista frakciójának romaügyi szóvivője nyilvánított véleményt - Miről álmodik a magyar? - Révész Sándor cikkének indíttatására. (Örülhet, aki... - február 2.) "Magyarországon a cigányellenesség mélyen beleette magát a társadalmi közgondolkodásba, gyökerei messzire nyúlnak..." - jegyzi meg többek között Lévai Katalin.

A február 7-i Hétvége melléklet két tartalmas tanulmánynyal gazdagította a roma beilleszkedés témakörét. Krémer Balázs szociológus összegzése kilátástalanságot tükröz (A hatalom barbarizálódása), szemben Csányi Vilmos eszmefuttatásával (Monoktól Mexikóig), amely pontos elemzés után könnyen érthető és konkrét megoldásokat sorakoztat fel. A professzor írását kötelező olvasmánnyá tenném a kormánytagok, sőt minden egyes parlamenti és önkormányzati képviselő számára.

A február 14-i, szombati szám "futtatta csúcsra" a kérdést. A Hétvége mellékletben közölt cikkekkel együtt nem kevesebb mint nyolc írás foglalkozott a témával. A Fórum két oldalt betöltő anyagai között Hell István programot adó, "A "cigánybűnözésről" szóló sorait követően szerepelt Debreczeni József eszmefuttatása (Hamis megbélyegzés), amely alatt a szerkesztőség indokoltan, külön megjegyzésben egyértelműen megvédte cikkeit a szerző hamisnak ítélt értelmezésétől.

Félrevezető lenne, ha magáról a veszprémi gyilkosságról a lapban megjelent írásokat a cigánybűnözés ürügyén méltatnám. Nem tehetem. Mert ami történt, annak nincs összefüggése az etnikai hovatartozással, mélyszegénységgel, nem illeszthető témakörünkbe - roma integráció -, az kimondottan a szervezett bűnözés számlájára írandó. A bestiális bűncselekmény elkövetői, feltehetően foglalkozásként űzött törvényellenes üzelmeik révén - s ez egyáltalán nem elhanyagolható - jólétben éltek-élnek, amint ez Tamás Ervin polemizálásából is kiderül (Titiék - február 12.).

Ehelyett inkább két idekívánkozó megjegyzés. Az egyikkel Tóth Ákos publicisztikájára utalok (Debreczenyi hite, február 10.) a veszprémi polgármester helytállásáról. Debreczenyi János nyugtató beszédének köszönhetően a tömegben felgyülemlett feszültség, indulat nem vezetett robbanáshoz a tragédia napján. "Példát mutatott mindenkinek az emberi értelem nagyszerűségéből és humánumból egy olyan világban, amelyet egyre inkább az értelmetlenség, az indulat ural, és ezzel... példát adott valami másból is: bátorságból" - emelte ki Tóth Ákos.

A másik Cseri Péter interjúja Mocsai Lajossal (Tragédia után, mérkőzés előtt - sportrovat, február 11.), a szó szerint súlyos vérveszteséget szenvedett MKB Veszprém kézilabda-együttesének edzőjével.

A meggyilkolt Marian Cozma holttestét hazaszállították - Bukarestben el is temették -, s vasárnap a Veszprém már fontos BL-mérkőzést játszott. A játékosokat ért trauma után a magyar szövetség illetékesei is indítványozták, sőt az ellenfél, a spanyol Ademar León is megértéssel reagált a javaslatra, hogy halasszák el a meccset. Mocsai úgy nyilatkozott, csapata nem óhajt élni ezzel a lehetőséggel.

Münchenben 1972-ben az olimpia idején palesztin terroristák 11 izraeli sportembert gyilkoltak le. Willy Daume, a nyugatnémet rendezőbizottság vezetője azonnal a játékok végleges felfüggesztését javasolta. A Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke, Avery Brundage ellenkezően döntött. A gyászünnepségen mondott beszédét így fejezte be: "The Games must go on!" - A Játékoknak folytatódniuk kell!... Mocsai is éppen így gondolta.

Marian Cozma mezszámát, a 8-ast "visszavonultatta" az egyesület, ilyet már senki nem ölthet magára a csapatban. A jövőben sem, mert soha nem felejtik el. Ám a játék érdekének mihamarabb érvényesülnie, az életnek rendületlenül folytatódnia kell!