A gazdasági válság Magyarországot sújtó hatásainak elhárítására a kormány csomagja nem alkalmas - legföljebb a csapások tompítására, a fájdalmak csillapítására képes. Egyrészt azért, mert a globális pénzügyi-gazdasági krízisben olyan hatások érik az országot, amelyek kivédésére nincsenek hatásos eszközei. Másrészt, mert a magyar kormánynak a saját maga által is előidézett szorult helyzetében nincs olyan pénze, amelyet a válság elhárítására fordíthatna anélkül, hogy az országot ne sodorná még nagyobb válságba.

A Gyurcsány-kormány mozgástere gazdasági és politikai értelemben is szűk. Művi élénkítésre nem költhet, mert összeomlik a forint, így lényegében csak az uniós forrásokból tud pénzt önteni a gazdaságba, de még ennek gyors kifizetéséhez is hitelt kell felvennie. Érdemi belső élénkítési források előteremtéséhez viszont azonnal olyan mély változásokra lenne szükség, amelyekhez a mai politikai klímában parlamenti többséget összekovácsolnia szinte lehetetlen.

A kormány valójában a válságra támaszkodik ahhoz, hogy olyan döntéseket hozzon, amelyekre enélkül nem volna bátorsága és parlamenti támogatása. A most bejelentett döntések többsége réges-rég a magyar politikusok körmére égett, normális gazdasági helyzetben is meg kellett volna hozni, így a válságban csak annyiban javíthatják helyzetünket, hogy hiányukban még rosszabbul járnánk. Ami ezen felül a csomagban van, az a gazdasági visszaesés súlyosbodása miatti költségvetési lyukak befoltozását szolgálja. A miniszterelnök csomagjának azonnali adóhatásai egyszerűen öszszefoglalhatóak: a fogyasztás adóinak emelésével csökkentik a munkára rakódó terheket.

A csomagnak azok az elemei, amelyek mélyreható, reformértékû változások magvait hintik el, megvalósításukban a viszonylag távoli (de jellemzően e kormány mandátumának a lejárta utáni) jövőben fejthetik ki a hatásukat. Valójában annak ígérete: miként akarja folytatni a kormány, ha a választóktól újra bizalmat kapna.

Ez alól két kivétel van: az eztán nyugállományba vonulók 13. havi nyugdíjának megszüntetése, a személyi jövedelemadóban pedig néhány máig harcoló szovjet alakulat leszerelése. Előbbi annak a felemás (mert a mostani és a leendő nyugdíjasok közé éket verő) beismerése, hogy ezután nem fizeti az állam azt, amire nyilvánvalóan nincs pénz. Utóbbi pedig a szegénynek-gazdagnak egyaránt járó szociális juttatások igazságosabbá tételére tett kísérlet.

A kormánycsomag nagyjából alkalmas arra, hogy a most reméltnél nem rosszabb gazdasági helyzetben megőrizhető legyen a költségvetés egyensúlya. A kormánynak most ennyire futotta a bátorságából és a lehetőségekből. Akkora lépésre már nem, hogy a válság elmélyülésekor ne kelljen újra lépnie.
Márpedig nem nehéz megjósolni: legközelebb a mi kutunkban is csak akkor nem látunk kevesebb vizet, ha nem nézünk bele.