A Németország különböző városaiból érkezett polgárok sokfelé vették az útjukat. A csillagtúra a sokat emlegetett civil kurázsit jelképezte. Meg azt a világos üzenetet is közvetítette: az utca nemcsak az újbarnáké.

Drezda mindezzel együtt a szélsőjobboldaliak egyfajta zarándokhelyévé vált. Miután a náci rezsimet, annak "hőseit" nyíltan tilos éltetni, a német szélsőjobboldaliak az 1945. február 13-14-i szövetséges bombázás áldozatait "karolták fel". A "történelmi főhajtáshoz" igyekeznek mítoszt teremteni. Több százezer civil áldozatról meg "bomba-holokausztról" beszélnek. Történészek szerint 25 ezren haltak meg, igaz, az is borzasztó szám.

Az újbarnák szemében Drezda azért is alkalmas terep, mert a szász tartományi parlamentben ott van az NPD. A keleti tartomány - Mecklenburg-Előpomerániával együtt - a szélsőjobboldali-idegengyűlölő párt fellegvárának számít. Lapunkban is írtunk arról a cseh határ menti faluról, ahol az önkormányzati választáson az NPD-sek - nem kopasz verőlegények, hanem köztiszteletben álló "nadrágos" emberek - a voksok negyedét szerezték meg.

Errefelé valóban sokan csalódottak. Akiknek nem jött be a rendszerváltás, akik a Kohl kancellár által a német újraegyesítéskor beígért virágzó tájak helyett csak a munkanélküliséget és a szociális segélyt látják. Akik úgy érzik, a demokratikus pártok cserbenhagyták őket. Akik nem értik, hogy ha Drezda környékét keletnémet Szilikon-völgynek hívják, akkor miért zárnak be sorra az állítólag csúcstechnológiás csipgyártó üzemek.

Az újbarnák e bonyolult kérdésekre leegyszerűsített válaszokat adnak. Mindenről az "idegenek", a "külföldiek" tehetnek, no meg a "globalizáció". S az újbarnáknak a drezdai bombázás történelmi legitimáció is. Azt próbálják sugallni, hogy a németek már 1945-ben is idegen hatalmak áldozatai voltak. E zavaros propagandát pedig akkor tudják sikerre vinni, ha a többségi társadalom ehhez közönyösen asszisztál. Ha az átlagember érdektelenségből vagy félelemből vállat von. Mert úgy gondolja, nem az ő ügye kimenni az utcára, és a februári hideggel dacolva megmutatni: a közterületet és a közbeszédet nem foglalhatják el uszító és ordas eszmék hívei.

A drezdai náciellenes csillagtúra egy társadalom védekező reflexe. Egy olyan társadalomé, amely minden hibájával együtt szembenézett saját múltjával. Amely a német történelem legdemokratikusabb és a legszabadabb társadalma, s amely egész létezését arra alapozza, hogy még egyszer nem lehet Auschwitz. S ahol a politikai közbeszéd nem tűri meg a szélsőjobbal való összekacsintást. Ahol a kancellár a német származású pápát is bírálja, ha az a benyomása, hogy a Vatikán nem elég egyértelműen foglal állást az antiszemitizmus ügyében. S ahol a sajtó nem csinál botrányhősöket vagy médiasztárokat az újbarna masírozókból. Akikről persze lehull a "XXI. századi" álarc, amikor a civil kurázsira csak egyféle módon képesek reagálni. Brutális erőszakkal.