Kell egy széles sávú ország
A szerző az IBM Magyarország vezérigazgatója, az Amerikai-Magyar Kereskedelmi Kamara alelnöke
A toldozás-foldozás nem vezet eredményre. Nem elég javítgatni az elmaradott struktúrákat, hanem az új körülmények között is működőképes gazdaságot kell teremteni. Nem konzerválni kell az improduktív munkahelyeket, hanem készségeket fejleszteni, a teljesítményt és az innovációt ösztönző környezetet létrehozni. Meg kell változnia a vezetési modellnek a vállalatoknál, a politikában és az állami intézményeknél. A következő korszak sikeres vezetői azok lehetnek, akik képesek kilépni a megszokott keretekből, átlátnak több rendszert, ösztönzik az összefogást és az együttműködést, összehangolják az üzlet, a társadalom és a környezet érdekeit, hitelesek, értékelik az embereket, és képesek meggyőzésükre akkor is, amikor népszerűtlen célokat kell felvállalniuk.
Vízióra és hitre van szükségünk. Legyünk "széles sávú" ország, információtechnológiával behálózott, intelligens régiókkal, intelligens városokkal, az intézményeket és az állampolgárokat összekötő, intelligens megoldásokkal. Mindebben kulcskérdés az informatika megfelelő alkalmazása. Segítségével gyökeresen átalakíthatjuk az egészségügyet, a közlekedést, a közműveinket.
Elektronikusan kezelt és feldolgozott páciensadatokkal és széles sávon összekötött intézményekkel az egészségügyi rendszer minden szereplője jól járna, s a költségek is csökkennének. A távdiagnosztikával is megoldható esetekben a betegeknek kevesebbet kellene utazniuk. A gyógyítókra kisebb adminisztrációs teher nehezedne. A társadalombiztosítás gyorsan jutna adatokhoz. A rendelkezésre álló nagy mennyiségű információ alapján intelligens adatbányászati módszerekkel számos nehezen megfejthető kórkép és tünet diagnosztizálása válna könnyebbé.
Elektronikus jegy- és bérletrendszerekkel sem csak a bliccelést szoríthatjuk vissza és a bevételeket növelhetjük, hanem - ami még ennél is fontosabb - végre valós és pontos adatokat kapnánk a közösségi közlekedés használatáról, az utasforgalomról, amelyek alapján hatékonyabb, az utazók valós igényeire alapozott szolgáltatás alakítható ki.
Elektronikus forgalomirányító rendszerekkel, behajtási kapukkal, kamerákkal optimalizálhatjuk a városok közlekedését, és betartathatjuk például a szmogriadó szabályait. A zsúfolt, benzingőztől és dízelkoromtól fuldokló helyszíneken változó mértékű forgalmi díjat vezethetünk be: alacsony forgalom esetén ingyenes, nagy igénybevétel esetén magas behajtási díjakkal. Ez a megoldás Stockholmban kiválóan működik, és félévnyi működést követően a népszavazás is igent mondott rá. A lakosság pozitív hozzáállásában az élhetőbb város élménye mellett minden bizonnyal nagy szerepe volt annak is, hogy ott nem tűnt el kézen-közön a bevétel. Ott a behajtási rendszerből befolyó nyereséget nyilvánosságra hozzák, és azt a közösségi közlekedés fejlesztésére fordítják.
Gyökeresen átalakíthatjuk közműveink használatának módját is. Digitális szenzorokkal, széles sávú adatkapcsolatokkal és fejlett analitikával azonnal felmérhetők a pillanatnyi igények, rugalmas árpolitikával pedig jól menedzselhetők a fogyasztói szokások. Megalapozható az energiatudatos viselkedés, és egyenletesebb lehet a közműhálózatok terhelése. Például ha bármilyen okból gázszűkébe kerülünk, az árak emelkednek. Ezt a fogyasztó nyomon követheti otthonában az intelligens kijelzőn, s egy-két fokkal lejjebb állíthatja a hőmérsékletet. Nagy igény esetén drágább, kisebb terheléskor olcsóbb lehet az áram is. Nyáron a víz díja emelkedik, és a gázé csökken. Az Egyesült Államokban a Pacific Northwest áramszolgáltató vezette be ezt a módszert. Az eredmény: tíz százalékkal alacsonyabb villanyszámlák a fogyasztóknál, és a kiegyensúlyozottabb terhelésnek köszönhetően milliárd dolláros nagyságrendű megtakarítás a hálózatfejlesztésben a szolgáltatónál.
A pénzügyi válság hatásait tompítandó már több ország döntött komoly infrastrukturális beruházások mellett. De ne feledjük, hogy a rendelkezésre álló szűkös erőforrásokat nem csak betonba és aszfaltba érdemes önteni. A korábbi évtizedekkel ellentétben a mai kor legfontosabb útvonalai digitális sztrádákon vezetnek. Értékeink jelentős része már nem feltétlenül nyersanyag, hanem tartalom és információ. Megfelelő kezelésük, széles körű elérhetőségük, összekötésük és tudatos, intelligens felhasználásuk meghatározza egy ország jövőjét.