A szerző Újlipótvárosi önkormányzati képviselő (SZDSZ)

2008 júliusában egy szélsőséges propagandát terjesztő testvérpár kibérelt egy újlipótvárosi pincehelyiséget, ahol több alkalommal levetítették a Jud Süss című hírhedt náci propagandafilmet. Veit Harlan 1940-es filmje Goebbels megrendelésére készült, célja pedig a "befolyásos és társadalomra veszélyes zsidó" archetípusának bemutatása s ezáltal az antiszemitizmus és a zsidók kiirtásának igazolása volt.

A vetítések után Szabadai Viktor képviselőtársammal feljelentést tettünk közösség elleni izgatás miatt. Nem vagyunk egyedül azzal a véleményünkkel, hogy ez a film uszításra alkalmas. A német állam például elkötelezett abban, hogy a filmet csakis oktatási céllal lehessen megtekinteni, az ne lehessen eszköze a náci rezsimet magasztaló uszításnak. Ezért van a filmmel kapcsolatos valamennyi jog a német Friedrich Wilhelm Murnau Alapítvány tulajdonában. A vetítés tehát szerintünk kétszeresen is jogellenes. Az uszításról csak annyit, hogy a vetítések végén - a zsidó főszereplő kivégzésénél - a közönség tapsviharban tört ki. A vetítés jogtalansága pedig nyilvánvaló

Liberálisként általában nem vagyunk hívei az értelmetlen tiltásnak, de a jogszabályok betartatásának igen. Az pedig több mint felháborító, hogy a szélsőjobb rendszeresen kihasználja a kiskapukat - az ügyészség, a hatóságok pedig mintha még bátorítanák is őket. A Kuruc.info kiváló példa erre: a neonáci portál szabadon uszíthat és szervezhet erőszakos akciókat (lásd melegfelvonulás ellen) anélkül, hogy bármilyen hatóság figyelmét felkeltené. A honlapon cégek tucatjai hirdetnek, ezek szerint az üzemeltetők elérhetők, megtalálhatók - kivéve a magyar hatóságok számára, amelyek évek óta "kutatják" a készítőket, a tulajdonosokat. Nehéz dolguk lehet, hiszen hármuk neve hónapok óta megtalálható az interneten.

Visszatérve a Jud Süssre: többféleképpen is beavatkozhattak volna a hatóságok. Beavatkozhattak volna úgy, hogy tudomást szerezve a vetítésről - ahogy hozzánk, az erre hivatott állami szervekhez is eljuthatott volna az információ -, megakadályozzák azt. A vetítés után is léphettek volna; a szervezők kilétére fény derült, egyértelmű, hogy mi történt, nem volt ok rá, hogy az ügy ne bírósági ítélettel végződjön. Ám az ügyészség megszüntette a szervezők gyanúsítotti státusát arra hivatkozva, hogy bár a film hetven évvel ezelőtt valóban uszító volt, ma azonban "légüres térben mozog", közvetlen veszélyt nem jelent senkire. A közvetlen veszélyeztetés bizonyítása szinte lehetetlen. A kérdés már csak az, hogy ma Magyarországon lehetséges-e elkövetni egyáltalán a közösség elleni izgatás bűntettét, vagy ez csak amolyan fiktív jogi kategória. Mindenesetre az elkövetés eddig még senkinek sem "sikerült".

Ami a hatóságok szerencsétlenkedésénél (vagy szemhunyásánál) is érthetetlenebb, az Gyurcsány Ferenc tehetetlensége. Örömömre szolgál, hogy a miniszterelnök ingerküszöbét is elérte az ügy. Hiszen tíz perccel azután, hogy az első hír megjelent az ügyészség döntéséről, a kormányfő már intézkedett is. Otthagyott csapot-papot, gazdasági válságot, és tette a dolgát: Blogbejegyzést írt!

Bámulatos a miniszterelnök reakcióideje és érzékenysége, de azért azzal a jogkörrel, amivel őt Magyarország alkotmánya és törvényei felruházzák, találhatna a blogírásnál némileg hatékonyabb cselekvési formát is. Mi, XIII. kerületi szabad demokraták például feljelentést tettünk közösség elleni izgatásért, majd az eljárás megszüntetése után panaszt tettünk az ügyészségen. És elmegyünk a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához is, ha kell. Nekünk ennyi lehetőségünk van, míg a kormányfőnek egy ország irányításához vannak jogosítványai.

Éppen ezért az az ő feladata, hogy érdemben intézkedjen azért, hogy Magyarország ne legyen a szélsőséges uszítás hazája. Ha a kormány meg sem próbálja betartatni a jogszabályokat, ha homokba dugja a fejét, annak súlyos következményei lehetnek. Ennek jeleit hónapok óta látjuk. Drámai mértékben erősödik a rasszizmus, a cigányellenesség lassan az őszinteség szinonimája lesz a jobb- és sokszor sajnos a baloldali emberek között is. Ez ellen pedig nem elég blogbejegyzésekkel küzdeni.