Jellemző módon az ország két nagy pártja az összes parlamenti helynek még az 5o százalékát se birtokolja - együttesen! Tehát minden izraeli kormányalakítás: "lóvásár". Tartottak már életben baloldali nagy pártot ultraortodox kispártok, és voltak nagykoalíciók kibékíthetetlennek tetsző ellenfelek között.

Most is mindenre van esély. Csak a felszínen látszanak a dolgok egyszerűnek. Látszólag igaz, hogy a (csak nevében létező) jobboldali tömb több, a kormányalakításhoz is elegendő mandátumot szerzett. Csakhogy Netanjahu volt miniszterelnök Likud pártja hiába sorolja önmaga mellé az orosz-szovjet gyökerű bevándorlók vadul arabellenes, rendpárti formációját, a Jiszrael Beiteinut, ez a párt, éppen a gyökerei miatt világias, és ilyenformán az automatikusan jobboldali vallásos pártok nemezisüket látják benne.

A győztes Kadima "középpárt", amelyet baloldali és centrista elemek nagyfokú integrálásával a szélsőjobbról jött volt miniszterelnök, Ariel Saron hívott életre, maga mellett tudhatja a középbalt és a baloldalt, szerezhet támogatókat a vallásos kispártok körében is, sőt számíthat az arab pártok hallgatólagos támogatására is, de a 62 mandátumos többség csak akkor jöhet össze neki, ha "összeboltol" a magát nyilván nem olcsón adó Jiszrael Beiteinuval.

A lényeg valószínűleg az, hogy Izrael "királycsinálója" ma egy szélsőjobboldalinak minősített párt, a Liebermané, amely nélkül nem fog kormány alakulni. Álláspontja jóval közelebb van Netanjahuéhoz, mint a Kadimáéhoz. És fényévnyire attól, amit a Mahmud Abbasz-féle "mérsékelt" palesztinok kívánatosnak tartanának ahhoz, hogy önálló palesztin állam alakuljon.

Nem arról van szó, hogy mi legyen Gázával és a Hamasszal. Lényeges ugyan, hogy valaki ezt a fundamentalista, Izrael eltüntetésének abszurditására fölesküdött palesztin szervezetet megsemmisítendő zárványnak vagy integrálandó politikai erőnek tekinti, de ennél súlyosabb kérdés, hogy mi legyen a ciszjordániai zsidó telepekkel, a "palesztin államterületen" élő, odatelepült zsidókkal? Ez az egész békefolyamat Achilles-sarka, egyszersmind az a probléma, amelyben az izraeli jobboldal meglehetősen intranzigens állásponton van. Netanjahu és Lieberman sehonnan nem költöztetné ki a telepeseket; utóbbi egyszerűen Izraelhez csatolná a telepek javát. Az izraeli jobboldal itt gyakorlatilag szembemegy nemcsak Európa, hanem az ország legfőbb támaszának, az Egyesült Államoknak az akaratával is. Mivel a Bush-érához képest Izrael a mostani választásokkal jobbra, Amerika meg Obamával kicsit balra ment, kérdés, létezik-e új amerikai koncepció? Esetleg olyan, amelyik Izrael jövendő kormányát, már csak geopolitikai okoknál fogva is, rövidebb pórázra fogja? Ma ez meg nem mondható.