Érdekes volt Csuhaj Ildikó Boross Péterrel készített interjúja (A hétfői napok kínszenvedést jelentettek már, január 14.).

Nagyon sokban egyetértek a volt miniszterelnökkel, akinek az aktív politizálástól való visszavonulásával az MDF veszíteni fog a súlyából. Igaza van a szélsőségesekkel szembeni erélyes fellépést illetően. Helyesen állapítja meg, hogy a radikalizmus verbálisan kezdődik, amit a kellő időben kell megakadályozni. Abban is egyetértünk, hogy a magyar nemzeti gondolattal kapcsolatos túlérzékenység sok bajnak volt a forrása. Ezek a gondolatok egy reálpolitikus gondolatai.

Nem értek viszont egyet vele abban, hogy a magyar nemzeti gondolat nem tudott - az ő szavait idézve - tanyát verni a baloldalon. Téved, amikor erre éppen Károlyi Mihályt és Kun Bélát hozza fel példának. Károlyi éppen azért vette tudomásul a háta mögött a szocdem baloldal és a kommunisták között létrejött egyezményt, mert nem akarta elfogadni a Vix-jegyzékben követelt, a jövendő országhatárokat előrevetítő demarkációs vonalat. Amit egyébként Kun Béla sem fogadott el, és ezért toborozták azt a Vörös Hadsereget, amelyben fontos posztokat töltöttek be az egykori k. u. k. hadsereg tisztjei.

Bethlen Istvánt nem helyezném egy súlycsoportba Deák Ferenccel, aki a kor parancsának és a lehetőségeknek megfelelően vette ki (oroszlán)részét a kiegyezés létrejöttéből. Bethlen erős osztályöntudattal bíró, a népet lebecsülő, paternalista arisztokrata volt, aki visszaállította a nyílt szavazást (vidéken), és korlátozta a szociáldemokrata párt szervezési és működési jogait. Igaz, jól ítélte meg a nemzetközi erőviszonyokat, amit a korszak kevés magyar politikusáról lehet elmondani. Bethlen csak a "vakok között félszemű a király" alapon nevezhető nagy államférfinak.

Dr. Del Medico Imre

Budapest