Kezdem azzal: egy rendőrkapitány, amikor bűnözőkről szól, beszéljen a bűnözésről, de ne utaljon a bűnözők származására. Ha ugyanis ezt teszi, megbélyegez vele egy egész társadalmi csoportot, amelyre később esetleg bűnbakként fognak tekinteni az ilyen-olyan sérelmek miatt elkeseredett más tömegek. S innen már csak egy-két lépés a pogromok elharapózása. Emiatt tarthatatlan az a helyzet, hogy egy rendőr egy bűnözőben cigányt, zsidót, négert, ázsiait, netán románt vagy szlovákot lásson és ne bűnözőt.

A helyzet azért is tarthatatlan, mert húsz éve nem történnek érdemi lépések annak érdekében, hogy a cigányokat és más (!) elesett csoportokat ne temesse maga alá a kapitalizmus, amelynek lényegéhez az is hozzátartozik, hogy akár megélhetési bűnözőkké tegye azokat, akik nem képesek szolgálni a pénz istenének. (Itt az ideje előszedni Marxot, A tőke első kötetét, hogy tisztában legyünk vele, a dicső brit, francia, német, orosz, amerikai stb. elit miként taszította a védekezésre képtelen tömegeket úgymond a bűnözés útjára a XV-XIX. században!)

A helyzet azért is tarthatatlan, mert az első helyes lépés - a miskolci rendőrkapitány felmentése (átvezénylése) után - retirált a kormányzati és a rendőri hatalom. Azzal, hogy az országos rendőrfőkapitány az illetékes miniszter egyetértésével egy ejnye- bejnye kíséretében visszahelyezte posztjára a helyi főrendőrt, engedett a tömeghangulatnak. Egyúttal mindketten bemutatták, hogy elvtelen emberek. Ha nem azok lennének, inkább lemondanának tisztségükről. De nem az első döntésük miatt, hanem a második, a visszahelyező határozat okán. Azért, mert feladták az eredeti, akkor még talán elvi alapon született véleményüket, s így magas tisztségükkel precedensként szentesítettek egy elfogadhatatlan magatartást.

Domokos Lajos
Budapest