Nos, miért is ne? Nagyon is lehetséges, és bizonyos kriminalisztikai szempontok szerint akár még érdekes is lehet, hogy Miskolcon az utóbbi időben elfogott utcai bűnelkövetők, zsebtolvajok és rablók száz százalékban a roma népesség köréből kerültek ki. A kérdések kérdése viszont az, hogy vajon miért, mi okból vagy célból emlegette ezt a "tényt" a magyar rendvédelmi erőszakszervezet, más szóval az államhatalom helyi képviselője?

Nyilvánvaló, hogy egy ilyen - nálunk még némileg szokatlan - megjegyzést nemcsak úgy véletlenül, átabotában dob be egy ilyen komoly és megfélemlítő hatalommal rendelkező közember, hanem valami oka van rá vagy valamiféle célja van vele. De mi lehet az? Ugyan mi következik ennek a "ténynek" az ismeretéből ránk, az információ célközönségére? Mit kellene ezen tény ismeretében tennünk? Mit kellene a rendőrségnek és mit kellene nekünk, egyszerű, félénk állampolgároknak?

Hát ezek lennének azok az igencsak nyugtalanító kérdések, amelyek nyomban fölmerülnek egy ilyen szokatlan "tényközlés" kapcsán. Mert amúgy azt gondolnánk, hogy egy bűnelkövető etnikai hovatartozása legföljebb annyiban érintheti a rendőrséget, hogy ha az illetőnek nem magyar az anyanyelve, akkor tolmácsot kell biztosítani számára, és ha sok ilyen helyzet van, akkor megnő a tolmácsköltség, ami persze okozhat zavarokat az amúgy is szegény eklézsiában.

Szóval az is nagy baj, ha az államhatalom egy magas rangú képviselője nincs tisztában azzal, hogy mit tesz, és a tetteinek mi lehet a következménye, vagy ha - bár nem mondja, de - nagyon is tisztában van vele, és éppen azért teszi. Tisztán jogi szempontból nézve az esetet, szívesen lennék ezután a miskolci ügyvédi kamara tagjainak helyében, noha a kirendelési járandóságok csökkenése jelenthet kiesést nekik. Ugyanis ezek után nincs az a roma elkövető, akinek az előzetes letartóztatását tisztességes bíróság hajlandó lenne elrendelni, ügyészség ellene vádat emelni, ha már egyszer annak a miskolci rendőrségnek az állománya nyomoz ellene, és mutat föl terhelő "bizonyítékokat", amelynek a főnöke szerint utcai bűncselekményeket arrafelé csak romák követnek el. Ez a hozzáállás egyszerűen lehetetlenné és eredménytelenné teheti az ottani rendőrség munkáját.

Mármint ezután. Mert eddig - a helyiek szerint - nagyon is eredményes volt, ezért is ragaszkodnak annyira az ő kis rendőrfőnökükhöz.

Mindez még mindig csak egy kis vihar egy pohár vízben. De ami Pesten történt két nap alatt! Hogy az igazságügyi miniszter utasította - ha valóban így történt - az országos rendőrfőnököt, hogy rúgja ki a miskolci kapitányt, az meglehet, nem egészen szabályszerű; de azt azért mindenkinek éreznie kellene, hogy erkölcsi szempontból ez volt az egyetlen helyes és lehetséges lépés.

És ezután jött az igazi feketeleves. Megszólalt a helyi hatalom, ráadásul soha nem látott egységben, minden párt (és majd minden rendőrszakszervezet), és az egész ügy azonnal a visszájára fordult. A miniszter jóváhagyásával az országos főkapitány szépen visszahelyezte beosztásába miskolci emberünket.

Ezzel Magyarország hivatalosan is megszűnt demokratikus európai állam lenni. Mert ahol az államhatalom képviselője büntetlenül követhet el rasszista lázítást, és - noha az államhatalom illetékese azonnal észreveszi és kötelességszerűen megtorolja a kisiklást - végül is győz a hibázó mögött felsorakozó nagyobb erő, attól kezdve pedig mit se számít az igazság, ott kérem, dzsungel van, nem pedig civilizált, az emberi jogok alapértékein nyugvó demokratikus állam.

Lényegében mindössze ennyi történt. És akkor most utánunk az özönvíz?

Bodansky György Budapest