Legyen tehát új hivatal, ahol majd úgy mennek a dolgok, ahogy kell. S miközben sajnálkozunk, hogy az új hivatalhoz legalább államtitkári bérbesorolású hivatalvezető is kell autóval, mobillal, titkárnővel, egy-két helyettessel, iroda, bútor, további telefonok és autók és a többi, azt se feledjük el, hogy a korrupció ellen gyengén teljesítő szervezetek többsége is a kormány irányítása alatt áll. Éppenséggel oda lehetett volna csapni már korábban is.

Ma még nem lehet tudni, mekkora lesz a hivatal. Ha a kormányfő komolyan gondolja, hogy a járda közepén hagyott kutyapiszoktól az autópályatenderek hátterében felsejlő milliárdos visszaélésekig mindenféle ügyben fordulhatnak a polgárok a Közérdekvédelmi Hivatalhoz, jókora Cégnek kell lennie. Honnan toboroznak majd e központi feljelentőházba szakképzett "nyomozókat"? Vélhetően a már ma is létező hatóságoktól és hivataloktól csábítják majd a legjobbakat, tovább gyengítve azokat. Amikor az Orbán-kormány felállította az adórendőrséget, csapatostól álltak át a gazdaságvédelmi rendőrnyomozók az APEH-hez. Később, ahogy bővült a vámőrség nyomozati jogköre, úgy álltak át a rendőrök és adóellenőrök a pénzügyőrséghez. Felteszem, most sem lesz másképp. És, ahogy annak idején a nagy átszervezések okozta bizonytalanság a zavarosban halászóknak kedvezett, e téren most sem számíthatunk semmi jóra.

Persze, értem én: ki ne fogadna örömmel egy olyan hivatalt, amely alkalomadtán még fizet is egy-egy "fülesért".

Hivatal lesz, de most sem esik szó a kampány- és pártfinanszírozás átláthatóvá tételéről, márpedig ott biztosan felvetődik a visszaélések gyanúja: papíron 386 milliót költenek (és az erről szóló beszámolót az ÁSZ még el is fogadja), miközben valójában alsó hangon is a tízszeresébe kerül egy parlamenti kampány. "Az ellenzék nem szavazná meg", szól előre a magyarázat, amit az ember hisz is, meg nem is. Még egyszer sem jutott el ugyanis ez a kérdés odáig, hogy név szerinti szavazáson elbukott volna a javaslat.

A korábbi hangzatos politikai ígéretek ellenére - a jelek szerint - továbbra sem számíthatunk a bürokrácia leépülésére, alig egyszerűsödik az ügyintézés. Ez még akkor is tény, ha a kormány sajnálkozással vegyes büszkeséggel hangoztatja, hogy hány ezer embert épített le a közigazgatásból. Ettől még a megmaradt megvesztegethető hivatalnokok és politikusok száma és mérlegelési jogköre, valamint kiváltságaik összességében nem lettek kevesebbek. A korrupció lehetősége, annak kiváltó okaival együtt köztünk marad. Persze, hivatalt alapítani lényegesen egyszerűbb, mint átlátható, világos játékszabályokat alkotni. Kérdés, nem lesz-e eggyel több hivatal, ahol vesztegetni érdemes.