Gázügyben lehet szépet, jót és okosat írni (Sz. Bíró Zoltán: A huszonnegyedik órában?, január 19.), ezt megfejelni egy kis gyurcsányozással (Gyürk András: Gázvita - a huszonnegyedik óra, január 10.).

Valóban csökkenteni kéne a földgáz arányát a hazai energiaszükségletben, valóban csökkenteni kellene az egy vezetéktől függésünket, és valóban csökkenteni kellene az orosz gáztól való függőségünket. Ebben nincs is vita, tervezik a Nabuccót, a Déli áramlatot. Talán gáz is lesz bennük, miközben a tárolókapacitásaink bővítésével még nagyobb lesz a biztonságunk. Lassan talán az alternatív - és bennük a megújuló - energiák részaránya is emelkedni fog. Mindezek azonban - és főleg rövid és középtávon - nem hoznak teljes megnyugvást.
Most azt éreztük, hogy az EU együttes fellépése sem volt hatékony, pedig - szerencsénkre - a soros elnökséget egy orosz gáznak kitett ország látta el. Azonban Topolánek hiába repült szinte azonnal a térségbe, sőt Barroso is hiába tett egy idő után kemény nyilatkozatokat, az orosz és ukrán vezetés részéről egy őszinte válasz nem érkezett, gáz meg annyi sem.

Ugye, az EU csak akkor komolyan veendő partner a keleti nagyok szemében, ha az EU mögött érzik a németek és/vagy a franciák, de leginkább mindkét ország elszántságát. Ez szóban, szolidaritásban meg is történt, de messze nem olyan nyomatékkal, ami az oroszokat/ukránokat azonnali meghátrálásra késztette volna. Nem volt igazán komoly a Moszkvának és Kijevnek címzett felszólítás, hiszen az EU-nak ezt a két nagyhatalmát ez a gázkrízis nem érintette közvetlenül.

Mindebből az a következtetés is levonható, hogy a gázkrízist az EU csak akkor tudja megoldani, ha egységesen - és főképp a nagyok erejével - tud fellépni. Mivel az orosz gázra e két nagy nemzet soha sem lesz úgy ráutalva, mint a keleti térség, így a megoldást a Nabuccón túl valahol másutt is keresni kell. Ez pedig csak egy egységes európai energiarendszer lehet. Vagyis a gáznál maradva: amikor az európai gázhálózat valóban egységes lesz, és minden irányú összeköttetése megvalósul. Amikor a keleti térség rendszereiből lehet orosz/azeri/türkmén/stb. gázt vinni nyugatra, ha ez a gáz az olcsóbb és megbízhatóan érkezik, de ugyanígy jöhet keletre is a francia és német rendszerekből a norvég, vagy éppen a cseppfolyósítva odaérkező arab gáz.

Vagyis akkor nem lesz gázkrízis Európában, ha Európa valóban egységes piacként, vevőként tud fellépni a valóban alternatívát jelentő eladók sokaságánál. Ez az árakban és a biztonságban azonnal kamatozna. Mindez azért is könnyen megvalósítható és megvalósítandó lehetne, mert a keleti EU-s térség energiaszolgáltatásában éppen e két nagy európai ország szolgáltatói nyerték a privatizációt.

Király G. István
közgazdász