A sajókazai romatelepen törvényt sértenek, sosem tagadták. A borsodi kisfaluban a bányák bezárása óta nincs munka. Az itt élő iskolázatlan emberek nagy része eladósodott, a lakásokban már évek óta leszerelték a villanyórákat. Adósságkezelésben nem tudnak részt venni, ilyen segítséget csak a nagyobb településeken élőknek biztosít az állam. A villanyórákat addig nem kapcsolja
vissza a szolgáltató, amíg az adósságokat nem rendezik, de munkalehetőség számukra az egész környéken nincs, a felhalmozott tartozás megfizetése önerőből reménytelen. A kör bezárult: vagy a teljes sötétség, vagy a néhány izzót, a hűtőszekrényt és a szórakozás szinte egyetlen eszközét, a televíziót működtető áram illegális "vételezése". A dilemma az ott élőknek nem tét nélküli, jó néhányan ültek és ülnek börtönben, mert nem a sötétséget választották.

A lopás bűn - mondja a törvény és az általános erkölcsi érzék, ami alól nem ad felmentést a nehéz élethelyzet. Megkérdőjelezhetetlen igazság, a szemlélő mégis zavarban van. Ha nem néhány ember kerül - önhibájából vagy anélkül - olyan körülmények közé, amely a többség számára ma már szerencsére elképzelhetetlen, hanem egy ezer fő fölötti közösség ötszáz gyerekkel, akkor mégis felébred a gyanú: rendszerszintű problémáról van szó, amelynek leküzdése meghaladja az érintettek erejét.

A sajókazai romák nem egyszerűen szegények. A magyar társadalom legmélyén vannak. A nélkülözés más társadalmi csoportokban is mindennapi élmény, de a minimálbéren lévők, a nyugdíjasok még mindig ahhoz a réteghez tartoznak, amely a "falakon belül" van. Ők Magyarország hol vályogból, hol márványból épült házának rideg alagsorában élnek, ahova valamennyi meleg még eljut a felsőbb emeletekről. A sajókazai és a hasonló romatelepek a közös épületen kívül rekedtek. Ők nem kapnak a bíróság előtt védelmet, mert a kirendelt ügyvéd a tárgyalásra el sem megy, saját védőt fizetni nem tudnak. Így mérnek rájuk a néhány százezer forintos károkozásért letöltendő két évet, miközben egy komplett bank eltüntetését meg lehet úszni hárommilliós büntetéssel, még ha a konszolidáció az államnak 100 milliárd forintnál is többe kerül. De a bankigazgató akkor is a közös ház lakója, az áramtolvaj cigány nem.

Ennek következtében a közös képviselő, az állam sem segítőként, hanem - hiába a szociális segély, hiába minden pénz, úgy se jut elég - kizárólag a rendőr képében jelenik meg Sajókazán: az áramszolgáltató ellenőrével írattatják alá a beismerő vallomásokat azokkal, akiket épp otthon találnak, vagy akiket a közösség a leginkább nélkülözni tud.

Miközben Sajókazán önsegélyező csoport alakult, amelybe a tagok minimális összeget fizetnek be havonta, és a filmszemle rendezői két és fél millió forintot gyűjtöttek számukra, csak az nem cselekszik, aki el tudná érni, hogy a telepen kártyás fogyasztásmérőket szereljenek fel, amely a civilizációs minimumot legálisan biztosítaná.

Áramot lopni törvénytelen. Sötétségben hagyni őket: bűn.