Tégy az iskolai erőszak ellen!
A szerző közíró
Akik nem mernek panaszt tenni, mivel kínzóik holnap is jelen lesznek a folyosón, az öltözőben, az osztályteremben. És akiknek gyakran a szüleik is azt mondják, inkább tűrjenek, úgyse lehet csinálni semmit. A rajtuk lévő nyomást enyhítené, ha a bűncselekményben részes diákokat a vizsgálat idejére a gyámhatóság eltiltaná az oktatási intézmény (és környéke) látogatásától. Így nem tarthatnák közvetlen presszió alatt áldozataikat - írtam nemrég a távol tartási jogszabály körüli vita apropóján. Aligha örvendezhetek, hogy az élet most is tálcán szállítja az utólagos igazolást. Ezúttal a lakóhelyem, Győr "alvóvárosában", a festői szépségű Győrújbaráton vertek össze iskolatársai egy diákot. Nem is ez a legmegdöbbentőbb. Hanem az - mint a Kisalföld tudósításában olvastam -, hogy "a társaikat félelemben tartó csoport tagjaival szemben az osztályfőnök tehetetlennek bizonyult, sőt a gyerekeket arra kérte, a teremben történt és felvett verekedésekről szóló felvételeket tüntessék el a telefonjaikról".
Vagyis a gyerekek testi-lelki épségéért felelős pedagógus a terhelő bizonyíték eltüntetésére és szemhunyásra buzdította neveltjeit. Továbbá "az osztályon és az intézményen belüli vizsgálatot csak akkor indította el a megbízott igazgató, amikor a fiú szülei látleletet vetettek, és rendőrségi feljelentést tettek". Felháborító, de sajnos mindennapos. "Elképzelem, milyen lehet, ha az iskola bejáratánál egy öttagú banda vár, s rám fenik a fogukat. Elképzelem, milyen lehet rettegve menni reggelente iskolába azzal a lélekig sajduló félelemmel, hogy ma éppen kit vernek vagy kit aláznak meg. Mert a gyerekek egymással sajnos kegyetlenek is tudnak lenni" - diagnosztizál kristálytisztán a lap publicistája, Harcsás Judit. Mit lehet ehhez hozzátenni? Rendszerváltáskor - a diktatúra örökségét temetendő - a papíron addig is létező diákjogok valós érvényesítését rendkívül szélesre méretezték. Abból kiindulva, hogy az iskola olyan, a börtönhöz és a laktanyához hasonlóan totális intézmény, amelyben szigorú alá- és fölérendeltségi viszonyok uralkodnak, és amely ennélfogva potenciálisan viszszaélések melegágya. Ebben kétségtelenül igazuk volt. De miközben a totális intézményiség egyik hátulütőjét kiküszöbölték, a másikat bennhagyták. Hisz a diákot nem kizárólag tanárai fenyegethetik, zaklathatják, molesztálhatják. Hanem emellett ugyanannyira (vagy még inkább) a tanulótársai. A bevonultatott "kopasz" sorkatona nem elsősorban tisztjeitől retteg. Hanem az őt rafináltan kegyetlen beavatásokkal, csicskáztatással gyötrő öregkatonáktól. Az újdonsült elítélt sem az őröktől fél, hanem a cellatársaitól. Hogy összeverik, megerőszakolják, kirabolják. Mostanra derült ki, hogy az iskolai "őrök" gyakorlatilag minden hatalmukat elvesztették. Sok iskolában "börtönlázadás" van. Eltorzult személyiségű, labilis családi hátterű bűnözőpalánták uralják a terepet. Ugyanakkor sokan képtelenek megérteni: ahogy nem lehet a családon belüli erőszak üldözését a "csa-
lád szentségére" hivatkozva ellenezni, ugyanúgy az iskolai atrocitásokkal szembeni fellépést is abszurd a "gyermekjogok szentségére" alapozva blokkolni. Nem a kiszélesített gyerekjogokkal van baj, hanem azzal, hogy eme jog a szabadságát csorbítani akaró társaival szemben kevésbé (gyakran szinte egyáltalán nem) védi a gyermeket.
Megvan a kórisme, tudunk a bajról. Terápia kell. Felvetődött néhány hónapja a büntethetőségi korhatár leszállítása tizenkét évre. Ezt sem vetném el teljesen. De lehet olyan megoldás is, amely nem jelentene a kezelhetetlen, "sulimaffiát" alkotó gyerekeknek stigmás priuszt. Olyan köztes megoldás - ezt illetékesek régóta szorgalmazzák -, hogy egy pártfogó-felügyelői rendszeren keresztül látókörbe vennék a zsenge korú delikvenseket. Azon kívül - tenném hozzá a javaslathoz - a fiatalkorúak börtönének példáján létrehozhatnák a kiskorúak "műintézetét" is. Ahová persze csak a súlyos visszaesők kerülnének. Ez olyasféle zárt, bentlakásos (tan)intézmény lenne, ami már nem (csak) iskola, de még nem is börtön. Átmenet a kettő viszonylatában. Egyszerre folyna oktatás és büntetés. Itt keménykezű "smasszerpedagógusok" foglalkoznának a bíróság által elítéltekkel. Milyen legyen ez a "félbörtön"? Olyasmi, ahol erőszakos gyerekeket reszocializálni/rehabilitálni lehet. Elágazás, ahonnan többfele vezethet út: a fiatalkorúak börtönébe, vissza a normalitásba vagy speciális iskolába. Ennek többszörös haszna lenne. Egyrészt a társaikat megfélemlítő (így teljesítményüket lerontó) diákokat kiemelhetnék az iskolai csoportokból. Másrészt a felcseperedőben (s egyúttal "romlófélben") lévő gyereket időben leszakítanák "kriminális" családjától, környezetétől stb. Hisz általában az iskolai erőszaktétel a tettes számára egy követendő példa "lemodellezése". Deviáns (vagy a devianciával szemben parttalanul engedékeny) családjában tanulja meg, hogy az erőszak, a terror, a megfélemlítés, a fizikai erőfö-
lénnyel történő gátlástalan visszaélés "hatékony" módja az önérdek érvényesítésének.
Hangsúlyoznánk: ezen kényszerintézkedések nem a prevenció helyett, hanem amellett, azt kiegészítve és nyomatékosítva működnének. Úgy mondanám: okos szóval, türelemmel, ha lehet, és szigorú, de méltányos és arányos erőhatalommal, ha kell. Muszáj kivárni, hogy a bűnözéstől sújtott kistelepülések mellett tanintézményeinkben is elfajuljanak a dolgok? Mivel a támadók között gyakran hátrányos, lemaradott pozíciójú roma gyerekek is vannak (mi több, szociális helyzetük okán néhol felülreprezentáltak a frusztrált, túlkoros évismétlők között), kialakulhat olyan szituáció, mely az USA börtöneiben - a magukat fekete raboktól fenyegetve érző többségiek soraiból - létrehozta az Árja Testvériséget. Nincs messze az idő, amikor a vérjobbos ultrák önvédelmi tanfolyamokat indítanak a "cigánybűnözés" által érintett diákok számára - némi agymosó átneveléssel egybekötve. Utána belőlük önbíráskodó csoportok jönnek létre. Vajon közülük hányan lesznek a fasiszta zavargások és "puha terrorizmus" második hullámának tagjai? Látván, hogy az állam úgyse védi meg őket. Hát könnyebb lesz nekik általánosítani, a sértett-tettes határvonalból etnikai frontvonalat csinálni. Az állam feladata volna, hogy az iskolai erőszak és az önbíráskodó gerjedelem kettős kihívására etnikailag színvak, demokratikus választ adjon. Nem holnap. Még ma.
