Egy nappal a finálé előtt már 51 ezren váltottak jegyet az ünnepi programban szereplő filmekre csak a budai Palace MOM moziban és a kongresszusi központban. (A másik két helyszín adatait ma összesítik.) Mondhatni, fényesen teljesült a filmszemle rendezői előtt lebegő célok egyike, hogy tudniillik a társadalomnak minden évben számot adjanak arról, mire költötték az állam (a közönség) filmre szánt pénzét.

A másik cél azonban, hogy a költségvetést elosztó politikának is "elszámoljanak", szimbolikusan aligha valósult meg. Én legalábbis egyetlen politikust sem láttam a mozitermekben vagy a társalgókban. A szerencsétlenül a harmadik napra tett ünnepélyes megnyitóra még a szakminiszter sem jött el. Úgy látszik, fontosabb teendőket követelt tőle a válság. A válság, amelynek filmipari begyűrűzéséről egyelőre megoszlanak a vélemények. A szakmai vezetők bizakodóak: "Meglesz az idén a szerződött 5,4 milliárdos állami támogatás" - mondják. Ennek azonban egy része úgynevezett éven túli kötelezettségvállalás - a költségvetés csak egy részét adja oda a filmfinanszírozó közalapítványnak. A többire kötelezettséget vállal a következő év terhére, az összeget majd az akkori támogatásból vonják le, de már az idén elkölthetik, bankhitelből. Ebből a finanszírozási rendszerből viszont az következik, hogy drágábban gyártunk - szegény filmeket. A filmszemle játékfilmes újdonságainak egy része, különösen a nyolc elsőfilmes produkció némelyike példátlanul alacsony összegből készült el - 7-10, esetleg 20-40 millióból. A dokumentum- és kisfilmek zöme ennél is jóval kevesebből.

Ehhez képest meglepődve olvasom a filmszemle katalógusában, hogy a bemutatott és a közalapítvány által is támogatott játékfilmek összköltségvetése közel 11,6 milliárd (!) forint volt. És ebből 5,6 milliárdot külföldi koproducerek adtak. Nem hiszek a szememnek. Ha ez így volna, 400-500 millió forint lenne a 26 nagyjátékfilm mindegyikének átlagos költségvetése. Maga a Kánaán! Csakhogy ez az összeg sehogy sem "jön le" a vászonról, ezek a mozik laikus szemmel nézve is olcsóbbak. Szegényebbek.

Hol van akkor a pénz? Szerintem nem sikkasztják el. Van egy gyanúm, bizonyítani persze nem tudom: a kezdeti koprodukciós támogatási ígéreteknek, amelyek alapján a hazai közalapítvány is megítél támogatást, végül csak töredéke válik valóra. Jóval kevesebb és jóval nagyobb arányban hazai az a pénz, amelyből a filmek - nagy nehezen - elkészülhetnek.

Ha így van, csak azt nem értem, miért próbáljuk becsapni - magunkat?