Lévai Katalin január 23-i cikkében a csendes többségre hivatkozik. Ezért arra kérném az Európai Parlament szocialista frakciójának romaügyi szóvivőjét, hogy vegye hozzászólásomat a csendes többség egy tagjának véleményeként. A gyűlölet árkai című írásában ekként fogalmaz: "A rasszizmus, ... a nemzeti, faji előítélet egyúttal mindig bűnbakkeresés is. Menekülés a döntés elől, önön hibáink leplezése, gyengeségünk beismerése. Az előítéleteink forrása önnön szellemi renyheségünk."

Valóban van bennünk - nem is kicsi - előítéletesség a cigányokkal szemben, amit nem gyengeségünk beismeréseként, hanem politikusaink hibájaként definiálnék. Gyengeségünk helyett a kiszolgáltatottságot, a "csendes többség" védtelenségét, magára hagyatottságát fogalmaznám meg. Mit tud mondani a megtámadott, bántalmazott időseknek? Az egyszerű ember egyenlősége hol van?

Kedves képviselő asszony! Kérem, jöjjön el Miskolcra, de ne díszkísérettel, néhány, a politika által a kirakatba tett romával, hanem egyszerű emberként. Beszéljen Lakatos Attilával, a Borsod megyei cigányvajdával, aki készséggel újra elmondja, amit már egy lakossági fórumon megfogalmazott: fél év alatt súlyos etnikai ellentétek törhetnek ki Miskolcon, mert egy "cigánybombán" ülünk. Üljön fel a 16-os autóbuszra, az megy a Lyukóba, és figyeljen. Már az autóbuszon értékes tapasztalatokat szerezhet. Láthatja a "csendes többséget", amint igyekszik kijutni évtizedekig művelt kertje romjaihoz, és láthatja a nagyhangú hátrányos helyzetűt, amint lehülyézi a jegyet lyukasztót. Aztán szálljon le tetszése szerint bárhol, és sétáljon be a kertek közé. Ne féljen! Csodálja meg a hajdan takaros porták romjait, a pusztítást. Nézze az öregeket, amint görbe botjaikkal kapaszkodnak fel a dombon - művelni tovább a lehetetlent. Mert hiába ülteti be kertjét, permetezi még meglévő gyümölcsfáit, kicsi az esély, hogy ő fogja betakarítani. És nincs segítség. Hiába fordulunk a rendőrséghez, a polgárőrséghez, a mezőőrséghez. Tehetetlenek. Csodálja meg a cigányok által birtokba vett portákat, ahol egy kapavágást, egy szál zöldséget sem fog látni a putrikká züllesztett hajdani nyaralók kertjeiben.

Lehet, hogy álszent politikájukkal megszerzik a cigányság szavazatát, de hogy hányat vesztenek emiatt, és ez mire lesz elég, majd megtudják. Engem és kertszomszédaimat már elvesztették.

Horváth Vince

Miskolc