Bauer Tamás A huszadikból a huszonegyedikbe című írásában (január 15.) határozottan utal az elnök asszony tévedésére: "...valójában a piaci mechanizmusokat senki sem akarja kiterjeszteni ťmindenreŤ, a piaci önszabályozás ťmindenhatóságátŤ senki sem hirdeti. Nálunk a vita az állam szabályozó szerepének, az állami tulajdonlásnak és az állami újraelosztásnak a visszaszorításáról vagy fenntartásáról, esetleg bővítéséről szól."

Szili Katalin álláspontja és Bauer Tamás helyreigazítása nagyon ismerősnek tűnt, felidézte bennem a múlt emlékeit. Íme: "Egyre gyakrabban hallhatók és olvashatók (...) olyan vélekedések (...), amelyek a tudományos vita látszatát keltik. Például: ilyen az, hogy az állam kivonuljon-e a gazdaságból vagy sem... Mivel a kérdés már-már politikai, ideológiai ügygyé dagadt, kezdtem tüzetesebben utánanézni. Történik-e hivatkozás azon szerzők (...) megnyilatkozásaira, akik nálunk az államnak a gazdaságból való kivonulását és a piac abszolút hegemóniáját követelték vagy javasolták volna."

Nos, elárulom, nem olvastam és nem hallottam olyan szakmailag mérvadó megnyilatkozást, amely "...az állam gazdasági szerepének a detronizálását javasolta, illetve tudományos koncepcióként ilyet kifejtett volna (...) nem az első eset, hogy bizonyos javaslatokat, nézeteket egyesek szélsőségesen értelmeznek, s olyan tartalommal vagy szándékkal ruháznak fel, amit szerzőik sohasem gondoltak, mondtak, írtak vagy akartak. Így van ez most azokkal, akik az államnak a gazdaságból való ťkiszorításátólŤ és a még szűk körben érvényesülő, s erőteljesen manipulált piac kellően felnagyított negatív hatásaitól óvják az országot."

Valójában álvitáról volt (van) szó, aminek politikai szintre történő emelése "...a gazdaságirányítás (...) rendszere korszerűsítési folyamatát lassítaná, sőt - a már kipróbált visszarendeződési folyamatok következtében - megállítaná."

A múltidéző mondatok egy 1983-ban (!) publikált írásomból valók (Álvitáink. Figyelő, 1983. május 12.). A cikket a politikai-ideológiai támadások kereszttüzében álló Tardos Márton és Bauer Tamás védelmében és a reformok folytatása érdekében írtam.

Most már talán az is érthető, hogy miért nem tudtam eldönteni: mosolyogjak vagy mérgelődjek-e azon, ami a nemzeti csúcson elhangzott.

Varga György közgazdász